Asztalos István szerk.: Múzeumok Pest megyében(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 3., Szentendre, 1996)
Iklad - Falumúzeum
IKLAD FALUMÚZEUM (DORFMUSEUM) A Galga középső folyásának bal partján, a földtörténeti korokban képződött teraszokon és domboldalon települt község a török kiűzése után csak 1752-től népesedett be ismét. Ekkor Badenből és Württembergből német telepesek érkeztek, majd ezt követően több csoportban stájer, karintiai és felső-ausztriai, evangélikus vallásuk miatt hazájukból kitelepített parasztokat fogadott be Ráday I. Gedeon. A német lakosok közé később néhány szlovák család is betelepült. A falu annyira átalakult, újjáépült az idők folyamán, hogy ma már csak néhány régi épület található, ezek is a XX. század elejéről valók. A község területe 11,22 km 2 , lakóinak száma 1990 (1990). Az említett "régi" házak egyike a Falumúzeum, a település közepén, a felső soron, ún. fél telekre, 1903-ban húzták fel az épületet. Az építtető Braun Dániel-Ecker Katalin házaspár családja és leszármazói lakták a házat. Az utolsó lakó az említett házaspár legkisebb fiának az özvegye, Brunner Katalin volt, akitől vásárlás útján került a helyi tanács tulajdonába nem csak az ingatlan, hanem a teljes ingóság is. A család egykoron 5 katasztrális holdon gazdálkodó kisbirtokos volt. A határban lévő földeket egészítette ki a portához tartozó, a ház végén elterülő 800 négyszögöles kert, amit azonban inkább szántónak használtak, mert a zöldségféléket a szőlőben termesztették. Itt volt a szérűskert is. A portán állandó jelleggel tartottak baromfit, sertést, 2 tehenet, 1 lovat, régebben egy pár ökröt. A látogató az 1983-ban megnyitott Falumúzeumban egy magyarországi német falu kisparaszti portáját és lakásbelsőjét - szinte ugyanolyan állapotban, ahogyan azt lakói egykoron használták-tekintheti meg. A hossztengelyes, szelemengerendás, előreugró deszkahomlokzatú épület poltári cseréppel fedett tetőszerkezetét az udvar felé, betontuskókra helyezett, fűrészelt deszkadíszítéssel ellátott oszlopok tartják. A felmenő falak vert falból készültek, de sárba rakott homokkőből alapot is készítettek hozzá. Az egykoron csak döngölt föld padozatú tornácról lehet bejutni a konyhába, ahonnan az utca felé a tisztaszobába, az udvar felé a hátsó szobába juthatunk. A tornácról nyílik a padlásfeljáró, a kamra, az istálló, a takarmányos, a szerszámos és a pince. A ház mögött helyezkedik el a szín. Az épület gerendás mennyezetű. Eredeti helyén van az ól, a kút és az árnyékszék is. A berendezés a család eredeti, több évtized alatt összegyűlt tárgyaiból áll. Figyelemre méltó a két szobában és a konyhában a falra elhelyezett több száz tányér, amely "divat" volt a faluban. -93-
