Asztalos István szerk.: Múzeumok Pest megyében(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 3., Szentendre, 1996)

Tápiószele - Balskovich Múzeum

TÁPIÓSZELE A tápiószelei múzeum története két szálon is indult. Az egyik szál a Blaskovich-fivérek régészeti tevékenysége. Ezirányú kutatómunkájuk legfontosabb eredménye 1923-ból való, a MNM régészei által Tápiószentmártonban feltárt szkíta aranyszarvas, valamint a tápiószelei szkíta kori temető. Az itt talált leletek biztosítására 1947-ben a Blaskovich-kúriában megszervezték a MNM Múzeumi Gyűjtőhelyét. Másik szál a múzeum létrejöttében a Blaskovichok műgyűjtő szenvedélye, aminek kezdete a múlt század közepéig nyúlik vissza és a nagyapa, Blaskovich Gyula (1806-1850) nevéhez fűződik. 1848 tavaszát írták még, amikor festményeket és metszeteket vásárolt Pyrker egri érsek hagyatékából. Miután testvéreitől - földért cserébe - megszerezte a családi "régiségeket" is, megteremtette a Blaskovich-gyűjtemény alapjait. Halálával e kollekció Gyula nevű fiára (1843-1911) szállt, ki tovább gyarapította apjának hagyatékát. Műgyűjteményének legértékesebb darabjai 1889-ben a nagybányai történeti, majd 1896-ban a budapesti millenáris kiállításon is bemutatásra kerültek. Fiai: György és János tudatos munkával fejlesztették tovább az öröklött anyagot. A Nemzeti Múzeum segítségével 1952-ben megalapították a Tápiószelei Múzeumot, melynek vezetői - halálukig - a Blaskovich-fivérek voltak. Ezzel a két történeti szál végleg egyesült. Az intézmény alapítói és gyűjtői emlékére 1967-től a Blaskovich Múzeum nevet viseli. A tápiószelei Blaskovich Múzeum hét szobájában nemzedékeken át gyűjtött, a haladó köznemesség kultúráját és tárgyi emlékeit bemutató enteriőr kiállítás látható. "Nemesi kúria a XIX. században" címet viselő állandó kiállítása a maga nemében páratlan gazdagságban őrzi a magyar köznemesség tárgyi emlékanyagát. Fogadójában, szalon, nappali és dolgozószobájában szinte az egykori élet elevenedik meg. A Blaskovich-kúria empire és biedermeier bútorai mellett a XVIII. századi írószekrény, a késő barokk házioltár és a XIX. sz. eleji gömb alakú, empire varrószekrényke érdemel említést. Az iparművészeti alkotások között még az ötvös-, fegyver-, pipa-, valamint az üveg- és porcelángyűjtemény alkot nagyobb egységet. Ezek mindegyike számos értékes, míves darabot foglal magába. Az ötvösremekek között a XVII. századból való tárgyak: a szász mellboglárok, ezüst vadásztál, ausburgi égettboros csésze, magyar udvari pohár, talpas kereszt és kehely mellett a XIX. századi díszmagyar ékszergarnitúrák, kiegészítők és díszszablyák is megcsodálhatok. A fegyvergyűjtemény legszebb lőfegyvere egy XVII. századi csont- és gyöngyház berakásos csinkapuska. Különlegességei között említjük meg a "lángolt" élű handzsárt, a XVIII. századi pisztolypárokat, a Mária Terézia korabeli szablyákat, balkáni puskákat, XVIII-XIX. századi lőportartókat és adagolókat. A kúria termeiben XVIII-XIX. századi üveg, porcelán dísz- és használati tárgyakat, eredeti lámpákat, csillárokat, órákat tekinthetünk meg. Külön ér-145-