Asztalos István szerk.: Múzeumok Pest megyében(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 3., Szentendre, 1996)

SZENTENDRE tok voltak. A XVIII. század folyamán az újranépesült Szentendre sok nemzetiségűvé vált. A magyar népesség mellé érkező szerbeken, dalmátokon kívül németek és szlovákok is letelepedtek itt. Hamarosan fellendült a város kereskedelme, kézműipara, szőlő-, ill. bortermelése. Ennek az időnek az építményei megőrződtek napjainkig. A város központja felé haladva ezt az ódon hangulatot érezheti a szemlélődő turista. Az egykor gazdag barokk kisváros házai, boltozatos kapui, szűk kanyargós utcái, lejtői és lépcsői, hét temploma mind-mind vonzza az idelátogató idegent. A város egyéni varázsa, színei a század eleje óta megragadott sok-sok festőt, szobrászt, képző- és iparművészt. Többen közülük Szentendrén születtek, mások letelepedtek itt, és igen sokan csak az év bizonyos évszakaiban jártak és járnak ide alkotni. Szentendre csöppnyi Fő terén ma is eleven, nyüzsgő az élet. A régi gyapjú, posztó, vászonkereskedők, paplanosok, kalaposok, zubbonykészítők és csizmadiák helyett sok múzeumot, magángalériát, más kulturális nevezetességet, de még több színes, utcára kitelepült "szuvenír"-t és divatos ruhaneműket árusító üzletházat, bankot, s az idegenforgalom kényelmét szolgáló - egyre több - kisvendéglőt talál a nézelődő. Ikvainé Sándor Ildikó SZENTENDRE A DUNA FELŐL -6-