Asztalos István szerk.: Múzeumok Pest megyében(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 3., Szentendre, 1996)

Szentendre - Kovács Margit Múzeum

SZENTENDRE KOVÁCS MARGIT MÚZEUM Kovács Margit (1902-1977) kerámiaművész 1972-ben a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának ajándékozta életműve nagy részét. 1973-ban nyílt meg múzeuma a Vastagh György u. 1. szám alatti 250 m

2 alapterületű épületben, amit erre a célra vásároltak és alakítottak át. A XVIII. századi épület eredetileg sóház volt (az árusítási jogért az idegen kereskedők sóban itt fizették a vámot), később plébánia, majd kereskedőház s végül a Vastagh család lakóháza lett. A múzeummá alakításkor a párkányos oromzatú főhomlokzat díszes barokk kapuzata mellett az 1929-es Korongos relief másolatát helyezték el. 1977-ben 300 m

2 alapterületű udvari épülettel bővítették a múzeumot s a két különálló épületet a pincerész alsó szintjén alakították átjárható egységgé, kilenc különböző nagyságú kiállító terem és egy emeleti galéria kialakításával. A legnagyobb alapterületű kiállító-helyiségben a dongaboltozatos régi pincében a harmincas, negyvenes években készült alkotások kaptak helyet, melyekből a művész biblikus témájú alkotásai emelkednek ki: bizantinizáló falképei (Angyali üdvözlet 1938; Utolsó vacsora 1935), valamint korongozott plasztikáiból a festett és karcolt díszítésű Corpus (1948) és a Bárányos király (1944). Kovács Margit korai korszakára is jellemző már, hogy a figuratív alkotások mellett másodlagos szerepet játszanak az iparművészeti tárgyak, amelyeknek így a kiállításon is kisebb arányú a jelenlétük. Az emelt szintű új pinceszárnyban található válogatás a dísztárgyakból, korsókból, tálakból. Egyik legszebb funkcionális tárgya, a Vanitatum vanitas két gyertyatartós tükörmérete (1938) a harmadik teremben látható s itt helyezték el pártázatos Lakodalmas kályháját (1953) is, melynél a figuratív jelenetek szerencsésen ötvöződnek a népi ornamental is motívumkinccsel. Az iparművészeti ismeretek alapjait bécsi keramikus műhelyben elsajátító Kovács Margit plasztikai formáló készsége a müncheni Iparművészeti Főiskolán folytatott kerámikusi és szobrászati tanulmányai során indult fejlődésnek. A harmincas évek elejére jellemző expresszív felületkezelésű körplasztikája, a Zsömlelány (1933-34, 2. terem), melynek formálása egyúttal a középkori szobrászat zömök arányú formaeszményéhez kapcsolódik. A negyvenes években figurái egyre nyúlánkabb arányú, oszlopszerűvé váló alakok lesznek (Jó pásztor, 1942, udvar). Kisméretű korongozott plasztikáinál viszont ezzel párhuzamosan geometrizáló értelmezés, kúp formájára való egyszerűsítési tendencia jelentkezik. Az 1938-as Kuglófmadonna (2. terem) ennek a periódusnak játékos hangvételű darabja, gazdag rátétes, festett s bekarcolt díszítéssel. A folklorisztikus inspiráció felfokozódása az ötvenes években követke-34-