Asztalos István szerk.: Múzeumok Pest megyében(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 3., Szentendre, 1996)

Tápiógyörgye - Falumúzeum

TÁPIÓCYÖRGYE FALUMÚZEUM FALUMÚZEUM A Tápió patak alsó folyásának bal partján helyezkedik el a XVIII. sz. első felében újjátelepült község. Területe: 53,31 km

2

, lakóinak száma 3342 fő (1990). A Falumúzeum épülete egykoron a római katolikus tanítók lakásául szolgált. A szoba mennyezetét tartó gerendába vésett évszám tanúsága szerint 1883-ban építették. Jellegzetessége a pitvarból nyíló ajtó előtt kiképzett györgyei ámbit, amely a múlt században épült módos parasztházakon lehetett megfigyelni. Az épület jellegzetessége még, hogy két háromosztatú lakóházat építettek egymás végébe, így egyszerre két tanító lakhatott benne családjával. A Falumúzeum alapját az 1977-ben elhunyt Molnár László tanár vetette meg, aki az 1860-as évektől gyűjtötte a paraszti élet használati tárgyait. Ezeket kezdetben az iskolában tárolták és innen kerültek az ép darabok a falumúzeum kiállításába. A múzeum ügyét Varró István tanácselnök is magáénak érezte és 1983ban így nyílhatott meg a néprajzi kiállítás, a község anyagi támogatásával s jelentős társadalmi munkával. A berendezés az 1920-as évek állapotát vetíti elénk. A falakat Fehér Istvánné Ladányi Anna györgyei festőasszony a helyi ízlésnek megfelelően, furma felhasználásával festette ki. A búbos kemencét és a konyhai rakott -142-