Asztalos István szerk.: Múzeumok Pest megyében(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 3., Szentendre, 1996)

Nagykőrös - Arany János Múzeum

NAGYKŐRÖS gazdálkodás hódított teret. A XVIII-XIX. századi mezőgazdasági kultúrát a helyi kovácsok által készített túróeke, aszimmetrikus ekevas, vasvillák, szénavágók, s a szőlészet-borászat eszközei reprezentálják. Ebben az időszakban alkottak céhet a takácsok (1725), kovácsok (1750), bognárok (1802), s váltak külön a szabóktól a szűrszabók (1830). Nagykőrös történetének dicsőséges fejezete az 1 848/49-es forradalom és szabadságharc, s azt követő elnyomatás időszaka. A város kaszárnyájában toborozták a 13. Hunyadi és a 16. Károlyi honvéd huszárezredeket. A város lakossága kivette részét a haza oltalmazásában. A bukást követően, az elnyomatás időszakában a körösi református főgimnázium vált a magyar nemzeti kultúra oltalmazójává, bástyájává. A nemzet kiváló tudósai tanítottak Kőrösön, akik közül heten a Magyar Tudományos Akadémia tagjaivá váltak (Salamon Ferenc, Szilágyi Sándor történészek, Szabó Károly bibliográfus, Szász Károly költő, műfordító, református püspök, Szigethi Warga János neveléstörténész, Tomory Anasztáz matematikus és mecénás). Közöttük legkiválóbb egyéniség, a nemzet halhatatlan költője, Arany János, aki 18511 860 között élt és alkotott Nagykőrösön. A kiállítás bemutatja munkásságát, verseinek kéziratait, dolgozatjavításait, családi rekvizitumokat, s kapcsolatait. A haza jeles tudósai, költői meglátogatták itt Kőrösön, s Arany tekintélyes levelezést folytatott velük. Ebben az időszakban Nagykőrös a magyar kultúra nagyon fontos központja volt, a "magyar Weimar" - Goethe-hez hasonlítva Aranyt. A "Nagy Tanárkar" működése Nagykőrös mezővárosi fejlődésnek fénykorát reprezentálja. A XIX. század második felében az intenzív mezőgazdálkodás (zöldség, gyümölcstermesztés ) öregbítette a város hírnevét és tekintélyét. A fejlődést kettétörte az első világháború. A frontokon több, mint ezer ember pusztult el. Fényképek, térkép, fegyverek villantják fel a háború emlékeit. A háború után a város intenzív mezőgazdasági kultúrája ismét erőre kapott. Az egyik legfontosabb kerti vetemény, az uborka ekkor vált a város szimbólumává. A Gschwindt-féle szeszfőzde és konzervgyár is ekkor kezdte meg működését. A város felvirágoztatásában múlhatatlan érdemeket szerzett dr. Dezső Kázmér polgármester. Az ő nevéhez fűződik az Arany János Társaság megalapítása 1925-ben, s a múzeumé 1928-ban. Az állandó kiállítás a második világháború, az 1945 utáni változások, s a "szocialista korszak" dokumentumainak, tárgyi emlékeinek bemutatásával, valamint az 1990-es fordulattal záródik be. Az Arany János Múzeum másik, "Fejfák a Duna-Tisza közén" című állandó népművészeti kiállítása a nagy tájegység protestáns temetőinek fejfáit mutatja be. -110-