G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)
Fehér Dezső: Blaskovich Ernő, Kincsem, a csodakanca tenyésztője (A tápiószentmártoni ménes története)
134 FEHÉR: BLASKOVICH ERNŐ, KINCSEM, A CSODAKANCA TENYÉSZTŐJE A korabeli hiányos évkönyvekből azt állapíthatjuk meg, hogy Blaskovich Ernő 1857től 1876-ig lovagolt versenyekben, összesen 84-szer és 26-szor volt győztes, amely igen elismerésre méltó teljesítmény. 1863: a ménes alapítása Tápiószentmártonban a telivérek tenyésztése 1863-ban kezdődött. Ebben az évben osztotta be tenyésztésre Blaskovich Ernő az első két kancát: Arankát (ell. 1855.) és Palmyrát (eil. 1854.), amelyekkel mint korábban láttuk, vidéki versenyekben vettek részt. A testvérekkel való osztozkodás után választott Tápiószentmárton 7000 holdas birtoka jövedelméből bőségesen futotta Blaskovichnak hippikus kedvtelésére, de a tenyésztéshez igen fiatalon, 29 éves korában hozzáfogott energikus fiatalember két ritka tulajdonsággal rendelkezett, amelyet egész életén át szabályként megtartott: ,4assan járj, tovább érsz" és „legjobb az arany középút". Okos takarékossággal csak kis ménest tartott, de hihetetlen türelemmel tíz esztendőn keresztül válogatta össze a 7-1 I-nél soha sem több, de kiváló pedigréjű kancaállományát. Baskovich Ernő példaértékű tenyésztői munkája a mai tenyésztők előtt is megszívlelendő. A ménes alapításától kezdve három kancacsalád alakult ki, melyek közül magasan kiemelkedik Waternymph, amely a verhetetlen Kincsem anyja lett. Watemymph megszerzése egy kis lóregény: happy end-del! Ezt a sárga kancát, amely 1860ban született, Esterházy Pál herceg tenyésztette és mint hároméves 1863-ban lépett pályára Bécsben, ahol egy nyeretlen versenyben második lett. Utána Pesten az Egyesült Nemzeti Díj 650 aranyát nyerte 9 társa előtt, de a Hazafi Díjban csak negyedik lett. Az 1000 Gulden Preisban holtversenyt futott, de félóra múlva a döntő futásban vetélytársa, Eugenie bírói ítélet szerint orrhosszal megverte. Négyéves korában első futására Bécsben ismét második volt, majd egy helyezetlen futás után június 4-én Pesten a Hazafi Díjban Esther mögött második lett. Hercegi tulajdonosa a futással nem volt megelégedve és ezután eladta 800 forintért Esterházy Miklós grófnak, aki egy nappal később, közvetlen az Esterházy Díj lefutása előtt ugyanezen összegért továbbadta Blaskovich Ernőnek. Jellemző a nagy, csontos sárga kanca edzettségére, hogy ezt a díjat megnyerte már új tulajdonosának, aki nemcsak hogy „ajándékba" kapta a kancát, de még 93 forintot is nyert - mert a versenydíj a győztesnek 893 forint volt. Talán ritka eset a többszáz éves turfkrónikákban, hogy egy ilyen képességű ló 24 óra alatt három tulajdonos birtoka volt, s csak a harmadik találta érdemesnek megtartani! Waternymph összesen 22-szer futott, 7 győzelem, 7 második és két harmadik helyezés volt versenykarrierjének eredménye, továbbá több mint 10 000 forint és 500 arany. Blaskovich Ernőnek sohasem kellett megbánnia, hogy б megtartotta ezt a kancát... sőt! Hófehér test - égszínkék sapka. Az első sikerek. A pesti gyepen először 1863. június 6-án jelentek meg a Blaskovich színek: fehér test és ujj, világoskék sapka. Az a szájhagyomány, hogy amikor Blaskovich Ernőt megkérdezték, hogy miért választott ilyen egyszerű színeket a tápiószentmártoni ménes versenyszínének, a következőt mondta:, Az én istállóim hófehérre vannak meszelve és felettük a kék égbolt a kalpag." Bár az ezt a színt először viselő, kisbéri származású Cserhát nevű ló még Sándor, Miklós és Ernő közös tulajdona volt, többnyire Ernő intézte a versenyzés ügyét. A három testvér társulásából előbb Sándor vált ki, majd később Miklós önállósította magát a versenytéren is, a hófehér test - kék sapka mindvégig Blaskovich Ernő, illetve a Tápiószentmártoni Ménes színei maradtak.
