G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

Moskovszky Éva: A Blaskovich Múzeum üveg- és porcelán tárgyai

MOSKOVSZKY ÉVA A Blaskovich Múzeum üveg- és porcelán-tárgyai Az üveg- és kerámiatárgyak, mint lakás- és vitrindíszek, összességükben is gyönyör­ködtetnek, de ha egyenként szemléljük őket, úgyszólván mindegyiküknek sajátos történeti, iparművészet-történeti mondanivalója is van. Hiszen éppen ezért tartották érdemesnek őket arra a Blaskovich család tagjai, hogy megszerezzék őket. Számra nézve kicsiny csoport az üvegeké, de néhány érdekes, Magyarországon ritkáb­ban előforduló darabot mutat fel. Két, tizennyolcadik századbeli üvegkehely formai sajátos­ságai alapján közelebbről is meghatározható: a Berlin melletti potsdami üveghutából szár­maznak. Bár a huta 1735-ben csődbe ment, a rengeteg elárverezett, díszítetlen üvegedényt még egy évtizeddel később is felhasználták berlini üvegmetsző műhelyek. Az egyik darab tölcsér alakú, rajta köszörült dísz: medalionban férfialak és egy német vers. 2 (ХТЛ/24-а szí­nes kép) A másiknak vaskos baluszteres szára van, a kupán FR monogram, fölötte választó­fejedelmi korona, ez utóbbi két oldalán a mester szignatúrája és az 1743-as évszám. (Xm/24-c színes kép.) A monogram feloldása: Fridericus Rex, azaz П. Nagy Frigyes bran­denburgi válsztófejedelem és porosz király. Érdekes története van annak a 18. századi üvegkehelynek, 4 amelybe kétfejű sasos címert metszettek bele. Eredeti tulajdonosa Blasko­vich Pál tábornok (+1803) volt. A negyvennyolcas szabadságharc után Blaskovich Gyula, akit Kossuth 1849. V. 9-én Heves megye főispánjává nevezett ki, csak címerével befelé for­dítva engedte betenni a vitrinbe a családi ereklyét. Ehhez tartotta magát fia, ifjabb Blasko­vich Gyula is. (ХШ/24-b színes kép.) Egy üvegpoharat al8. század második feléből Ámor figurája díszít és vésett címer, For­titudini felirattal. Egy zománcfestéssel díszített ónfoglalatú üvegbutykos a 18. század vé­géről vagy a 19. század elejéről készülhetett Tirolban, de egy dunántúli üveghutában is. 6 Az ilyesfajta népies üvegek kora nem határozható meg egészen pontosan, mert a barokk díszít­mények még a múlt század első évtizedeiben is éltek. Ivóedény céljaira Európában mindig is jobban kedvelték a fehér, jobban mondva színte­len üveget, amelyen át a bor színe látható. A 18. században az európai díszüvegek legna­gyobb része is színtelen üvegből készült, csiszolt, vésett, köszörült, dísszel, esetleg aranyo­zással vagy zománcfestéssel díszítve. Anyagában színezett üveget, így rubinüveget is, Ve­lencében már a 16. században ismertek a rubinüvegek a 18. századtól kezdve porosz, szilé­ziai és cseh díszüvegei - emlékpoharak, vitrindíszek - sokszor utánozták az áttetsző, vagy átlátszatlan (opak) drágaköveket, féldrágaköveket, a márványt, alabástromot. Hyen, nagy felületekben csiszolt, monogrammal díszített - minden bizonnyal cseh eredetű topázüveg található a Blaskovich-gyűjteményben is 7 (37/a kép). Egy finom arany indadíszítésű, metszett alabástromüveg talpas poháron a „Parádi emlék 1845" felirat látható. Stílusban a korabeli cseh díszüvegeket követi, a színvonala is veteke­dik azokéval. 8 A parádi gyár a különböző igényű megrendelőrétegek számára kivitelben, technikában egymástól nagyon eltérő üvegárut készített. Az egész 19. század folyamán di­vatosak voltak a fürdői emlékpoharak, és természetes, hogy a parádi üveghuta a helybeli gyógyfürdő vendégei között is keresett vevőközönséget. - Egyszerű külsejű az a színtelen

Next

/
Oldalképek
Tartalom