G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

Körmöczi Katalin: A magyar köznemes tárgyi környezete a Balskovich-gyűjtemény tükrében

70 KÖRMÖCZI KATALIN: A MAGYAR KÖZNEMES TÁRGYI KÖRNYEZETE... Az elsővonalbeli európai rangú bútordarabnak a családhoz kerülési ideje és módja ismeretlen, de hogy elsősorban használati célból vette birtokba valamelyik Blaskovich, az szinte biztosra vehető, még akkor is, ha most mint kiállítási tárgy sem vizsgázik rosszul. A múlt század 30-as, 40-es éveire datálhatok a kúria különböző helyiségeiben elhelyezett beidermeier szalonasztalkák. Finom mívű, változatos megformálású, praktikus, otthonosságot biztosító bútordarabok ezek, köztük szögletes, lekerekített sarkú és kerek lapú egyaránt előfordul. Esztergályozott vagy pillérszeru, esetleg hajlított lábakon állnak, a szögletes asztalkák káva szerkezettel és lábmerevítő rúddal megerősítve. Egyszerűek, csupán intarzia díszekkel a lapjukon. A kerek lapú, kis méretű, középlábas, háromszögletű talplemezes asztalka, tusfestéses antik jeleneteket ábrázoló díszítésével a káváján, említendő külön is, amely a többit megelőző korú, az 1820-as években készült. Az 1850-60-as évek neobarokk asztalosmívessége hozta létre azt a középlábas, S vonalú, faragott, három lábbal megtámasztott kártyaasztalt, amely ovális, karélyosszélű lapját egymásra hajtva, konzolasztalként is funkcionált. Az asztallapon köralakú filcbetét, kávájában egy keskeny, húzógombos kis fiók, amelynek formája és helye felveti a másodlagosság gondolatát, tehát az átalakításból való eredetét.

37 Az asztalok sorát lezárva megemlítjük a két kis három-három tagból álló, 19. század második felében készített tálalóasztalkát

38 és nagyméretű, széthúzható, a múlt század végéről származó ebédlőasztalt.

39 A kúria berendezésének kiegészítő tárgyai, a ládák, polcok, órák, csillárok, fogasok, függönytartók, csakúgy mint a bútorzat nagy része, a 19. század különböző évtizedeiből származnak. A darabok korban, stílusban és kivitelük minőségében a szoba berendezéséhez, a kor tárgykultúrájának jellegéhez és a volt tulajdonosok konszolidált ízléséhez igazodnak. A múzeum mai anyagában fellelhető órák közül három asztali óra; egy reneszánsz, egy barokk és egy empire stílusú, mégis külön említést érdemel. A legkorábbi 16. századi; aranyozott bronz, hasáb alakú, sarkain oszlopos kiképzésű. Az óraház egy hullámos szélű téglalap alakú lapon áll, felette áttört, pikkelyes díszítésű kupolával. Előlapján kör alakú, római számos számlap, amelynek középső és a számlapot övező mezejében vésett indadíszítés van. Az ütőmúves ingaóra, valószínűleg német műhelyből került ki (22/a kép). A kvalitásos és korai műtárgy eredetéről és a gyűjteménybe kerülésének állomásairól a Blaskovich fivérek feljegyzései nyomán vannak ismereteink.

40 Eszerint az 1803-ban elhunyt Blaskovich Pál tábornok hitvese Reizenstein Zsófia német birodalmi bárónő óragyűjteményéből származik a darab. Az óragyűjteményen Blaskovich Pál unokái, köztük a családi gyűjteményt megalapító Blaskovich Gyula is osztoztak. A fenti darab tehát az б révén került jelenlegi őrzési helyére. Ugynakkor a múlt század végén még Tápiószentmártonban Blaskovich Antal birtokában lévő, a Reizenstein óragyűjteményből származó áttört, dupla fedelű, tojás alakú zsebóra, amely utóbb Keglevich Miklós tulajdonába került, sajnálatos módon az I. világháború alatt elkallódott. Ugyanezen gyűjtemény egy másik tojás alakú zsebóráját 1943-ban Blaskovich Sándor író, országgyűlési képviselő Bécsben zálogba adta, és nyoma veszett. A mai Blaskovich-gyűjtemény ismereteink szerint nem őriz több, a Reizensteinóragyújteményből származó darabot. Ugyanakkor sem a barokk,

42 - ma már csak óraműnélküli, csak a faragott fa óraházból álló asztali óra, - sem a kiállítás könyvtárszobájában látható empire óra eredete nem ismeretes.

43 (22/b kép). A csillárok között - amelyek eredetileg gyertya, illetve petróleumlámpa fénnyel működtek - található egy tizenkét karos aranyozott bronz, üvegprizmás csillár, amely Blaskovich