G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

Körmöczi Katalin: A magyar köznemes tárgyi környezete a Balskovich-gyűjtemény tükrében

KÖRMÖCZI KATALIN: A MAGYAR KÖZNEMES TÁRGYI KÖRNYZETE... 63 alakítását és fenntartását, mégsem egyedi például a Blaskovichok lakta Hont vármegyében sem a nemesi kúriákban őrzött gazdag múgyűjtemény. A családnak több vármegyében voltak birtokrészei, így gazdasági központjai, sőt a család által lakott kúriái. A gyűjtemény alapjait megvető Gyula Tápiószentmártonban született, majd Pest, később Heves megyei birtokain telepedett meg. Itt gyűjtötte össze a család régiségeit és 1848-ban itt vásárolta meg a gyűjteményének alapjait képező festmény és metszetegyüttest, az egri érsek, Pyrker János László hagyatékából. Ekkor alakulhatott ki az a 19. század első felében megformált miliő, amely helyet adott a gyűjteménynek s egyben élettere volt egy, a magyar táblabíróvilágot képviselő köznemesi családnak. Az akkori berendezés jellegét őrzik a mai tápiószelei Blaskovich Múzeum enteriőr részleteiben elhelyezett bútorok és bútoregyüttesek. Jóllehet, már a 20. század elején épült udvarház berendezője a két múzeumalapító unoka, János és György volt. A belső terek berendezésében nemesi származásuk, értelmiségi mivoltuk és agglegény életvitelük mellett az is meghatározó szerepet játszott, hogy a gyűjteményt a nagyközönség számára is megnyitották. Mindenesetre az 1912-ben elfoglalt épületben máig megőrzött bútoregyüttes értékelésével és elemzésével a 19. század elejéig visszavezethető kép rajzolható a Blaskovichok tárgyi környezetéről, kultúrájáról, a mai múzeum gyökereiről. A 18. század végén az európai felvilágosodással és a praktikus polgárosodó szemléletmóddal a feudális barokk, rokokó mentalitás helyébe az utilizáló civil szemléletű életvitel térnyerése figyelhető meg. Európa legnyugatibb térségében a kiforrott civil társadalomban a váltás lezajlott, a közép-európai szférákban, így Magyarországon is csupán az első felismerések, az első erőpróbák ideje jött el. Az európai felvilágosodás racionális polgári életszemlélete és mentalitása megérinti a magyar társadalom legnyitottabb szellemeit: néhány arisztokratát, a középnemesség liberalizálódó rétegét és a szűkkörű, de már létező értelmiségét. A független polgári és nemzeti lét igénye motiválja - hol meghatározóan, hol csupán rejtezkedve - az egész 19. századi magyar politika-, társadalom-, gazdaságtörténetet és természetszerűen a kultúrtörténetet, a tárgyi kultúrát is. Az európai polgárosult eszme-, ízléses formavilág áramlatai befogadásra leltek, sőt átfogalmazódtak, és kialakultak a helyi közép-európai, vagy éppen magyar megfogalmazások is. A civil praktikum-igény formavilágának mintájául a klasszikus stílusokat a görög, etruszk, egyiptomi formavilágot idézi fel, mint a számára a legmegfelelőbb kifejezésformát. A hazai klasszikus, latinos műveltségű nemesi réteg szemléletmódjában, életvitelében belső igényével mintegy összecsengónek érzi a klasszikus stílusáramlatokat, így azt - a 18. század végi copfot, a századelő empierjét, a kiteljesedő biedermeiert - mint a magyar táblabíróvilág, a magyar reformkor, a 19. század első felében előretörő magyar polgárosodás stílusának tekintjük ma is. A lakás kultúrája formálódik talán a legrugalmasabban az életforma változásának igényei szerint. Amint mutatják ezt a nemesi udvarházak, a kúriák, a Bécsből Pestre költöző arisztokrácia klasszikus stílű palotái és a berendezésüket szolgáló, a klasszikus mintákat követő 19. század eleji iparművészeti szintű magyar bútorművesség remekei. A 19. század elejét megelőzően - bár arra vannak adataink, hogy a családi régiségeket Blaskovich Gyula összeszedte - nem áll rendelkezésünkre 18. századi családi eredetű bútordarabokról sem autentikus tárgy, sem írott forrás. A mai gyűjteményben fellelhető legkorábbi bútor, egy 18. századi írószekrény azon kevés számú bútor egyike, amely a múzeumalapító Blaskovich fivérek vásárlása nyomán került a tápiószelei gyűjteménybe, az első világháború idején, 1915-ben. Ruttkai Lajos Lánchíd utcai régiségkereskedésében 280 koronáért vette az éppen főhadnagyi rangban katonai szolgálatot teljesítő Blaskovich György.