G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

Körmöczi Katalin: A magyar köznemes tárgyi környezete a Balskovich-gyűjtemény tükrében

KÖRMÖCZI KATALIN A magyar köznemes tárgyi környezete a Blaskovich-gyűjtemény tükrében A Blaskovich család története későn induló, de nagy ívet igérő, mégis tipikus magyar köznemesi családi pálya.

1 Az első ismert Blaskovich a török kiűzése után, a 17-18. sz. fordulóján társadalmi rangban, előképzettségben és hivatali pozícióban ott tűnik fel, ahol a Grassalkovichok. A párhuzamos indulást személyi és családi kapocs is erősíti; Blaskovich Sámuel Grassalkovich Juditot, a későbbi Grassalkovich Antal herceg és kancellár még vagyontalan nővérét veszi nőül. Az 1712-ben megszerzett nemesi levél után 1848-49-ig egy szűk másfél századon át birtokszerző, birtokgyarapító, nemesi vármegyei közhivatalokat viselő, katonáskodó és jól házasodó generációk váltják egymást. Birtokaik Hont, Nógrád, Pest, Borsod, Heves vármegyékben voltak, s ezekben a megyékben viseltek tisztségeket is; aljegyző, szolgabíró, főszolgabíró, alispán és táblabíró rangban. Házasságok révén a Hont vármegyei Dacsó családdal, a katonáskodó Blaskovich Pál frigyével a német Reizenstein birodalmi bárói családdal, az egyik legnagyobb birtokszerző П. Blaskovich József Fáy Annát eljegyezve a Fáy családdal lépett kapcsolatra. I. Blaskovich Gyula Heves vármegyei főszolgabíró, a Patay családba házasodott, majd hitvese második házassága révén az Almássy család szövődik be a família szövetébe. A múlt század végi „rangon aluli" házasság - a gazdatiszt, Gressai lánya révén - után agglegény sorsok következnek. A birtokrészek gyarapodása a 19. század közepéig jellemző házasságok révén. Vásárlások következtében a Kubinyiaktól, Almásyaktól és Podmaniczkyaktól került Blaskovich kézre birtok, ugyancsak 1848-ig. A magyar szabadságharc leverését követően megtorpan és leáll Blaskovich János és György ágán a család birtokszerző és aktív hivatali, politikai közszereplése. Az 1806-1850 között élt I. Blaskovich Gyula, akinek rövidre szabott élete a magyar „táblaíró világ" korszakát fogta át, összefoglalója lett a család megelőző történetének és elindítója egy újabb százesztendős - unokái, György és János által betetőzött - családi tevékenységnek. Származása, neveltetése, iskolái és életvitele, pályája jellegzetes köznemesi pálya a 19. század első felében. Jogot végez, öröklött és házassága révén szerzett középbirtokán gazdálkodik, azt gyarapítja, fejleszti, a vármegyei közigazgatás hivatalaiban tisztséget vállal. Eredményes a tevékenysége mindkét területen. 1848-ban a megye első alispánja, nemzetőr, majd 1849-ben Kossuth a megye főispánjává nevezi ki. A világosi fegyverletétel után visszavonultan - passzív rezisztenciában - megrendült egészséggel él birtokain családi körben, hamarosan bekövetkező haláláig. Személyében kihalt a birtokszerző, közhivatalt vállaló utolsó Blaskovich. Ugyanakkor б volt, aki megvetette a Blaskovich-gyűjtemény, így a Blaskovich Múzeum alapjait. Összegyűjtötte a már több mint száz éves nemesi múltra visszatekintő család régiségeit, olykor földdel váltva meg testvéreitől. Személyes motívum s a korára jellemző romantikus történelemszemlélet indíthatta erre. A kortól nem idegen a nemzeti, az egyházi, de a családi magángyűjtemények alapítása, fenntartása sem. Jóllehet, elsősorban arisztokrata családok engedhették meg maguknak a régi festmények, szobrok, bútorok, érmek, fegyverek és egyéb iparművészeti tárgyakból álló magángyűjtemények ki-