G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

G. Móró Csilla: A Blaskovich család útja a felemelkedéstől a műgyűjtésig

A BLASKOVICH CSALÁD ÚTJA A FELEMELKEDÉSTŐL A MŰGYŰJTÉSIG 49 17. A prandorfi birtok lakóépülete Blaskovich Gyula egy olyan város polgára lett, amit Petőfi oly költőien jellemez: „Nagybánya ószerü épületeivel s gót tornyával, mint egy darab középkor, mit ittfelejtett az idő. A város és az egész völgy felett sajátos tiszta kék köd, mintha az ég leereszkedett volna a földre. Az ember nem hiszi, hogy nem álmodik, vagy azt gondolja, hogy csak emlékezik, hogy nem most van itt, hanem régen igen régen volt és boldog órákat élt itt..." Ez a kis város ideális természeti és szellemi környezetet biztosított gyermekei felneveléséhez Blaskovich Gyulának. Réti István, a híres festő is megállapítja szülővárosáról, hogy annak nemcsak természeti környezete megkapó és nagyszerű, hanem szellemisége, műveltségi hajlama is.

261 A Blaskovich családnak sikerült beilleszkedni Nagybánya eleven társadalmi-közéleti életébe. A helybeliek tisztelik és szeretik őket. Erről vall a családfőhöz ezidőben írott magánlevelek, meghívók és üdvözlőkártyák sokasága. Blaskovich már a városba költözésük évétől tagja a társadalmi és közélet élén álló Casino-egyesületnek. Gyakorta tesz kirándulásokat a szomszédos megyékben és a tágabb Erdélyben. Rendszeresen jár hajtóvadászatokra, gyermekeivel cirkuszba, feleségével színházba. A nagybányai műkedvelő társaság előadásait rendszeresen látogatják. A nagymúltú egyesületnél kolozsvári vendégszínészek is rendszeresen szerepeltek. 1888-89-ben készítteti el Haller müncheni festővel szülei, felesége és saját arcképmását. Nagybányán a két fiú mellé kislányuk is születik 1888-ban. Mariska eleinte sok örömet, korai halálával azonban mérhetetlen fájdalmat okoz az egész családnak.