G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

G. Móró Csilla: A Blaskovich család útja a felemelkedéstől a műgyűjtésig

A BLASKOVICH CSALÁD ÚTJA A FELEMELKEDÉSTŐL A MŰGYŰJTÉSIG 4Л amellyel Blaskovich másod alispán az április 10-i közgyűlést megnyitotta: „Uraim, Tisztelt Honfi- és Polgártársaim" - így szólította a megjelenteket az eddig szokásban volt Méltóságos és Tekintetes... és sok más címszavak helyett." A sorsfordító helyzetet értékelve kijelentette: „... a megye hü fiai élénk részvéttel viseltetnek azon nagyszerű események iránt, melyek... csaknem egész Európában a zsarnok... uralmát lerombolva a magyar nemzetet is önmagának visszaadták, és idegen elemektől függetlenül szabaddá varázsolták és mindenütt a polgári szabadság és jog élvezésében és közterhek arányos viselésében egyenlőkké tette." A június 2-i bizottmányi ülés tagjai - a más irányú megbízatása miatt lemondott - Almássy Pál helyébe Blaskovich Gyulát emelték ki első alispánná.

1 A felgyorsult események következtében igen nagy teher szállt a megye első számú vezetőjére, aki egyébként is liberális és ellenzéki magatartásáról volt híres. Nem csoda, hogy amikor 1848-ban az egri kaszinó őt bízta meg az elnöki feladatok ellátásával, ez a tény így került annak naplójába: „Ez a választás is azt mutatja, hogy az egri kaszinó valóban az ellenzéki politikához csatlakozott."

198 Blaskovich Gyula nagy odaadással irányította a megye életét. A kormány májusi határozatát, amiben a „királyi trón és haza védelmére" nemzetőrség toborzás útján történő felállítását rendelte el, kezdetben Hevesben nem nagy lelkesedés kísérte. 1848 júliusában Blaskovich, látva a szerb és horváth határ védelmére toborzott nemzetőrök jelentkezésének lanyhaságát, döntő elhatározásra jutott. A 22-én összeült közgyűlésen kijelentette, hogy „... mint egyszerű polgár, mint egyszerű nemzetőr vállalkozó, polgártársaival egyetemben Kulára fog menni. Vívandó a hazáért, s meghalni örömmel ott, ha kell a nemzet boldogulásáért..."

2 A bizottmány kitörő lelkesedéssel vette elhatározását tudomásul. Az első alispán példája hatott: csakhamar együtt volt a háromezer főnyi csapat. Blaskovich Gyula, kijelentését komolyan véve, július 30-án a Heves megyei nemzetőrök első zászlóaljával Szolnokon, Szegeden át a délvidéki táborba ment.

201 Útja közben a zászlóalj költségeinek előteremtésében s a számadások ellenőrzésében volt a parancsnokló Lenkey Károly őrnagy segítségére. Blaskovich intézte a katonákat fuvarozók költségeinek, a nemzetőrök illetményeinek elszámolását is.

202 Gyula a főügyész levelére - mely szerint a kormány felmenti a nemzetőröket a tábori szolgálat alól - szeptember 9-én visszatért Egerbe. Hazaérkezése után Puky Miklós másod alispánnak kormánybiztossá történő kinevezése miatt személyét feleslegesnek látta. Az 1848. szeptember 29-i ülésén lemondott megyei hivataláról, de csak december 1-vel vált meg alispáni székétől.

203 A megye nem akarta elfogadni lemondását, mivel nagyra értékelte Blaskovich hivatalkodása idején tanúsított áldozatos buzgalmát. Az egész megye közszeretetét vívta ki azzal, hogy fölismerte a haza vészes perceiben a béke s a polgári jólét megalapítását célzó közmunkák szükségességét - írják róla a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvekben.

204 Lemondásába ezért nehezen tudtak beletörődni. Két ízben is menesztettek hozzá küldöttséget, hogy álljon el szándékától, de ő hajthatatlan maradt. Blaskovich Gyula visszavonult erki birtokára. Rég óhajtott házi csendjét azonban nem sokáig élvezhette. A függetlenségi nyilatkozat proklamálása után Kossuth Lajos ismét közpályára szólította. Az 1849. május 9-én kelt oklevélben a kormányzó Heves megye főispánjává nevezte ki. „Az a különbség és távolság, mely a zsarnok rendszer alatt a főispánt a megyétől elválasztá, nem létez többé. Ön az első hivatalnok, nem ura senkinek, barátja és társa mindenkinek." - írja neki kísérőlevelében Szemere Bertalan belügyminiszter. Blaskovich Gyula főispáni székét az 1849. június 2-i közgyűlésen minden különösebb szertartás nélkül foglalta el. A megye közönsége kifejezte abbéli örömét, hogy olyan férfiút nyertek főispánul a kormánytól, „... ki a kormány bevallott elveinek - melyek a haza sza-