G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

G. Móró Csilla: A Blaskovich Múzeum története 1952–1992

GÓCSÁNÉ MÓRÓ CSILLA A Blaskovich Múzeum története 1952-1992 A múzeum alapításának gondolata már a század első felében megfogalmazódott a Blaskovich fivérekben, erről tanúskodik egész életútjuk. Ezen rövid áttekintésünkkel először hozzuk nyilvánosságra a múzeum történetét, munkásságát és eredményeit. Alapítása 1952-ben öltött jogi formát; maga a gyűjtemény már korábban létezett. Történetünk tárgyalását ezért három szakaszra szükséges osztani. így megvizsgáljuk a gyűjtemény sorsát 1947-ig, azután az 1967-es esztendőig: Blaskovich János haláláig; végezetül az 1967 és 1992 közti korszakot tekintjük át. I. Előzményektől 1947-ig A tápiószelei múzeumot fontos régészeti lelőhelyekkel „környezet- kiváltságos" helyzete és az a körülmény hozta létre, hogy itt jelentős nemzeti értékű képző- és iparművészeti gyűjteményt is őriztek. Létrejöttében annak ténye is szerepet játszott, hogy 1912-ben Blaskovich György és Blaskovich János Tápiószelére költözött. A két testvér céltudatos régészeti kutatómunkájának eredményeivel e kötet lapjain ismerkedhettünk meg. Jelen dolgozatunkban ezért csak a múzeum keletkezése és története szempontjából kiemelten fontos tények rendszerezésére törekszünk. A múzeum története két szálon is indult. Az egyik szál a Blaskovich testvérpár már említett régészeti tevékenysége. A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) az ő kezdeményezésükre indította meg 1923-ban Tápiószentmártonban, majd 1938-ban Tápiószelén régészeti ásatásait. A kúria tulajdonosai ekkor fölajánlották 312. házszámú épületüket az ásatásokon dolgozó régészek szállásának, illetve a leletek átmeneti megőrzésének céljára. A másik szál a múzeum létrejöttében a Blaskovichok műgyűjtő szenvedélye volt, aminek kezdete a múlt század közepéig nyúlik vissza, és a nagyapa, Blaskovich Gyula (1806— 1850) nevéhez fűződik. 1848 tavaszát írták még, mikor festményeket és metszeteket vásárolt a néhai egri érsek, Pyrker János László hagyatékából.

4 Miután testvéreitől - földért cserébe - megszerezte a családi „régiségeket" is, megteremtette a gyűjtemény alapjait. Halálával e kollekció Gyula nevű fiára szállt, aki nagy becsben tartotta - mi több - tovább is gyarapította apjának hagyatékát. Segítségére volt ebben sógora, Máriássy Béla történetíró, aki - miután örökösök nélkül maradt - minden történelmi ereklyéjét neki ajándékozta. A műkincsek száma a többszöri költözködés ellenére is szépen szaporodott. A gyűjtemény 21 legértékesebb darabját 1896-os budapesti történelmi kiállításon is bemutatták.

6 Blaskovich Gyula halála után fiai: György és János tudatos munkával fejlesztették tovább az öröklött mugyujteményt. Ennek eredményeként értékes képző- és iparművészeti kincsekkel sikerült tápiószelei otthonukat gazdagítaniuk.

7 A fivérek azon szándékát, hogy az általuk őrzött történelmi ereklyéket az utókor számára is megőrzik, a család többi tagja is ismerte, ezért ahol tudták, segítették őket. A két testvér 1934-ben minden ingóságát a fiatalabb Blaskovich, János lányának, Máriának ajándékozta azzal a kitélellel, hogy б a törté-