G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

Kovács S. Tibor: A Blaskovich Múzeum fegyvergyűjteménye

KOVÁCS S. TIBOR: A BLASKOVICH MÚZEUM FEGYVERGYŰJTEMÉNYE 89 Búcsút intve a tüzifegyvereknek, térjünk rá a gyűjtemény vágófegyvereire, ami főleg szablyákból áll. A 33/a képen lévő szablya pengéjén kettős vájat fut végig, ami fokélben végződik. A penge felső részén, három-három csillagok között elhelyezkedő kezdetleges N betű van beütve. A fegyver markolata fából készült ún. karabella formát követ, felső, részén átfúrt, s itt egy bojtos csuklózsinór van átfűzve. Az ezüstözött réz keresztvas végei felé fokozatosan keskenyedik és lapított gömb formában végződik. A keresztvas középpontjában egy szembenéző női mellkép látható. A fából készült hüvely fekete cápabőrrel bevont, a torkolatveret babérkoszorús férfit ábrázol. A felkötőpánton és a saruvereten babérkoszorús női portré van. Ezeken a portrékon a készítő Ш. Károlyt (1711-1740) és feleségét Erzsébet Krisztinát örökítette meg. így a darab valószínűleg a 18. század első felében készült.

17 A két rézveretes Mária Terézia korabeli szablyának az érdekessége, hogy az egyik szé18 les, a másik keskenyebb pengével készült, amit Nap, Hold, és Csillag díszít. A gyűjtemény jelentős darabja a lemez hüvellyel ellátott un. Jurátus szablya, a magyar egyetemi ifjúság díszfegyvere, ami nagy számban szerepel az 1848-49-es szabadságharc idején. Ez a tárgy a honvéd-vadásztisztek egyik kedvenc oldalfegyvere volt. Az ötvösművészet legszebb termékei a díszszablyák. Magyarországon a 19. század közepéig színvonalas darabokat készítettek. A század második felében ez a fejlődés elakadt, s az 186l-es országgyűlés utáni magyaros divatfelújítás főként a díszmagyarhoz van kötve. A kiegyezés, a koronázás és főként a millenneum időszaka semmi újat nem hozott s kevés kivételtől eltekintve: „Iparszerű műhelyeknek szerencsétlen módon választott, régi stílusfelújító termékeit eredményezték."

20 Az itt következő díszszablya ebből a korból származik. Pengéje a felső részén látható Salamon pecsét kivételével díszítetlen, fokéle alig észrevehető (XI/20. színes kép). A markolat csontból készült ún. karabella forma. A keresztvas egyik végén enyhén fel-, a másikon lehajlik. Mind a markolat és a keresztvas türkizekkel és igazgyönggyel díszített (helyenként porcelánbetét van). A köveket tartalmazó tokot nem forrasztották, hanem a tok végén lévő szög segítségével erősítették a fegyverre. A bordó bársonnyal bevont hüvely veretei aranyozott ezüstből készültek, szirmos virágokat, haditrófeát ábrázolnak. Itt is megfigyelhetők a hasonlóan felerősített féldrágakövek. A torkolatveret és a felkötőpánt középpontjában több kőből álló kör alakú díszítmény látható, ebből a saruvereten három kisebb van. A szablya formája, kidolgozása jól igazolja a fent elmondottakat.

21 A másik darab ívelt, igen széles pengével készült. A széles, aranyozott ezüstből készült keresztvas előrehajlik s gömb formában végződik. A keresztvas végei tátott szájú tarajos állatfejekben végződnek, szájukban egy-egy türkizkővel. A felületet szirmos virágok és indák díszítik, ami jól harmonizál az itt alkalmazott fekete és kék zománccal. A minták között magas foglalású, jelmondatokat, kisebb koránidézeteket tartalmazó pasztagyöngyök és türkizkövek vannak. A torkolatveret, a felkötőpánt és a saruveret anyaga és díszítése az előbbiekkel megegyező

22 (XI/20-b színes kép). A tanulmány állandóan visszatérő témája a balkáni-török fegyverek köre. A datálásukat megnehezíti az a tény, hogy még a 20. században is készültek. Az e század elején készült, albán férfiakat ábrázoló fényképeken e fegyverek számos változata tárul elénk. Természetesen ezeken a képeken a nemzeti viselet részeiként szerepelnek. Az Osztrák-Magyar Monarchia dalmát lövészzászlóaljait handzsárral szerelték fel. Ez a tény is jól mutatja e fegyver népszerűségét.

23