G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

Kótai József: Ötvöstárgyak a Blaskovich Múzeumban

KÓTAI JÓZSEF: ÖTVÖSTÁRGYAK A BLASKOVICH MÚZEUMBAN 75 23. Díszmagyar ékszerkészlet álló készlet idősb Johannes Wandet kassai mester jelzését viseli, a 19. század elejéről. Az együttes egysége vitatható, megformálása talányos: a forma 18. századi.

7 Georg Gossmann pesti ezüstműves műhelyéből került ki a múlt század negyvenes éveiben a következő készlet. 1854-es évszám olvasható egy bőrtokon, a benne lévő eszközök különböző eredetűek, kanalán elmosódott városjegy mellett A R, beütő, régies kis nyárs, a habán késesek munkáira emlékeztető ezüstfoglalatú szarvasagancs nyelekkel.

9 Egy összecsukható kanál a 13-as minőségjelen kívül felismerhetetlen mesterjegyet őriz, ez is önkényesen társított a késsel, villával. Maga a kanál ún. patkányfarkas típusú, ez és kis mérete a 18. század első felére mutat, csakúgy mint a kétágú villa.

10 Az útíkészletek egyike valószínűleg jó szolgálatokat tett a vadászatok alkalmával jelzése: E. Brenner, Graefenberg.

11 A múzeumban három teljes készlet képviseli a millennium kori férfi díszmagyar öltözet kiegészítőit. Megtalálható ezekben kard és mentekötő, süvegdísz és sarkantyú, kisebb és nagyobb gombok sorozatai. Ezek egyike sem kapcsolódik a Blaskovich család tagjaihoz, sajnos művészi értékük nincs, átlagos szinten képviselik koruk talmi igényeit (23. kép). Érdekesebb az öt süvegdísz, illetve forgó, mely ennek az egykor oly jellegzetes férfiékességnek három különböző típusát képviseli.

13 Kettő boglár formájú, a nagyobbik visszagörbített nyelvéhez lehetett varrni a tollakat, a kisebbiken nincs toll-tok, kettőn a tollak imitációja fémből készült, ezeket a süveg oldalára csiptették. Az ötödik a tulajdonképpeni forgó, melynél az erdélyi zománcos szárnytőbe lehetett illeszteni a tollakat, ez forgott a süvegdísz tengelye körül, és erről kapta az elnevezést. Ezt a formát a tengely alján lévő nyelv segítségével a süveghez varrták, hogy el ne veszítsék. A mentekötők közül kettő érdemel figyelmet. Ez a főúri ruházkodásban használt ékszer csakúgy a gótikus palástcsat leszármazottja, mint a szász boglár. Általában egy nagyméretű és két kisebb boglárból áll, ezek kapcsolódnak a felsőkabát-mente anyagához, a boglárokat láncok vagy csuklósan összekapcsolt elemek kötik össze. A tárgy a 15. században arra a