G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

G. Móró Csilla: A Blaskovich Múzeum története 1952–1992

176 G. MÓRÓ CSILLA: A BLASKOVICH MÚZEUM TÖRTÉNETE 1952-1992 ténelem és a hadiszerencse, a helyén maradt. Elszántságukat látva, műveltségüket tisztelve, a falu lakói nem hordták szét az „úri vagyont" '45 után. Az élet egyéb epizódokkal is előállt a háború nehéz napjaiban: 1945 tavaszán a Képzőművészeti Főiskola növendékei Nagy János tanársegéd kezdeményezésére az üresen álló Viczián István-féle kúriában művésztelepet létesítettek.

14 Mivel egy szovjet kocsis osztag ezt a házat és istállóját szemelte ki szállóhelyül, a múvésznövendékek szorult helyzetükben a „kis múzeum" épületében rendezkedtek be. A fivérek családias légkört biztosítottak a fiatal művészeknek. Ennek a példázatára a vendégkönyv következő bejegyzése szolgál

1 : „Ebben a házban nagyon sok kellemes órát töltöttem, és a parkban csodaszép fákat rajzolhattam, amiket úgy szeretek, életem legkedvesebb emlékei közé tartoznak ezek az órák. Mindig szeretettel fogok visszagondolni a ház gazdáira. Sok szeretettel: Kapicz Margit, a szelei művésztelep egyik tagja. 1945. augusztus 29." A háború befejeződése után sürgőssé vált a gyűjtemény helyzetének, jogállásának hivatalos rendezése. Ennek érdekében 1946 tavaszán a Nemzeti Múzeum főigazgatója az ásatások biztosítására - az esetleges lakásigénylések kivédésére - igazolást állított ki arról, hogy a kúria épületének, a hozzá tartozó parknak és a „kis háznak" múzeumi gyűjtőhellyé nyilvánítása folyamatban van. A jelzett épületeket az MNM igazgatótanácsa 1947. május 10-én Múzeumi Gyűjtőhellyé nyilvánította,

17 Blaskovich Györgyöt és Jánost megbízólevéllel látta el. Felkérte a hatóságokat, hogy „mint az MNM tápiószelei gyűjtőhelyének vezetőit az ásatások előkészítésére, valamint a leletek és régiségek összegyűjtésére és megőrzésére irányuló munkájukban a legmesszebbmenő támogatásban, a tápiószelei 304. és 312. házszámú múzeumi gyűjtőhelyen található régészeti leletek, valamint az ugyanitt őrzött kulturális, tudományos, régészeti és néprajzi jellegű gyűjteményeket pedig védelemben részesíteni szíveskedjenek."

18 A régi-régi terv ezáltal vált valóra. A Blaskovich testvérpár évtizedes munkásságaként az elültetett mag most termőre fordult. Megteremtődött az a szervezeti és jogi keret, amelyben az általuk őrzött páratlan gyűjtemény megőrizhetővé, védetté és gyarapíthatóvá vált. II. 1947-1967 Blaskovich György és János 1947 őszén immáron a Múzeumi Gyűjtőhely vezetőiként szervezték a szkíta temető feltárását. Az ásatások 1948-ban és 1950-ben is folytatódtak. 1951 májusában a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjából szakértői bizottság látogatott el Tápiószelére. Javaslata alapján a Közoktatási Minisztérium október 1-én a Blaskovich Mária tulajdonában lévő képző- és iparművészeti gyűjteményt „nemzeti érdekű magángyűjteménnyé ... az 1318-1322,1329. 1-2. kataszteri számú ingatlanokat a rajta lévő épületekkel, parkkal, kerttel, gazdasági berendezésével" védetté nyilvánította.

19 A gyűjtőhely 312-es házszámú épületében az ún. „kis múzeumban" a Magyar Tudományos Akadémia költségén a Történeti Múzeum fejlődéstörténeti kiállítást rendezett, amit 1951. november 7-én dr. Fülep Ferenc főigazgató ünnepéyes keretek között nyitott meg. Az 1952-es esztendő mérföldkő a Blaskovich-gyűjtemény történetében. Ez az év hozta meg a testvérpár több évtizedes munkájának gyümölcsét, a múzeum létrejöttét. Március 21én a gyűjtőhelynek állami, helyi múzeummá nyilvánításával megalakult a TÁPIÓSZELEI MÚZEUM. Ezáltal a kialakuláshoz vezető két szál végleg egyesült, amivel megteremtődött az intenzív szakmai munka feltétele.