G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

Erdélyi István: Szelei emlékek

ERDÉLYI ISTVÁN Szelei emlékek 1954 nyarán bejelentés érkezett a Nemzeti Múzeumba Tápiószeléről - szarmatakori településre bukkantak a kísérleti gazdaságba vezető új műút építése során. Menteni kell a leleteket. Párducz Mihály a régészeti osztály akkori vezetője természetesen mindig valamelyik gyakornokot jelölte ki az ilyen munkákra és ekkor rám esett a választás. Kovrig Ilona mint illetékes csoportvezető, Török Gyulára osztotta ki azt a feladatot, hogy a helyszínen vezessen be engem a leletmentések apró fogásaiba. Nagy izgalommal készültem első önálló leletmentésemre, jóllehet korántsem ez volt az első olyan ásatás, amelyen közreműködtem már. Személyvonattal mentünk - egyikünk sem járt még Tápiószelén -, tévedésből egy megállóval előbb, Farmoson sikerült leszállnunk. Török Gyula, mint végtelenül nyugodt ember, békésen leült az út szélére és elkezdte ragasztgatni a fényképeket a leánya közelgő születésnapjára készülő albumba. Végre aztán felkapaszkodtunk a következő gőzösre és pár percre rá megérkeztünk. A fiatalabbnak tűnő, de valójában az idősebbik Blaskovich testvér várt bennünket nagy szeretettel, aki kerékpárral jött ki az állomásra. Azonnal ki is vitt a helyszínre, ahol javában folyt az útépítés. Török Gyula este visszautazott Pestre, és magam maradtam a kellemetlennek ígérkező leletmentés közepette. A Blaskovich fivérek szerető gondoskodása azonban megadta a lelkierőt. Bekvártélyoztak az udvarház mögött álló épületbe, ahol kis régészeti kiállítás állt a vendégszoba mellett. A leletmentés mindössze csak néhány napig tartott, de közöttünk - a nagy korkülönbség ellenére mondhatni baráti szálak szövődtek. Ásatásom után is gyakran felkerestem Blaskovichékat. A magyar múlt, a tágabb Európa múltja, művészete iránti mély érdeklődésük sok beszélgetésre adott nekünk alkalmat. 5. Blaskovich György (1878-1960) és a szfinx 1958. (Hídvégi Lajos felvétele)