G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)
Dinnyés István: A Blaskovich testvérek régészeti tevékenysége
164 DINNYÉS: A BLASKOVICH TESTVÉREK RÉGÉSZETI TEVÉKENYSÉGE keiket az MNM biztonságosnak hitt őrizetére bízzák. Össze is csomagoltak, de a ládák Budapestre szállítására mégsem került sor. Szerencsére, hiszen Budapest ostromakor, s a következő hónapokban az MNM gyűjteményei és az épületben elhelyezett magánértékek súlyos károkat szenvedtek. Ekkor semmisült meg a tápiószelei szkíta temető leleteinek egy része is. 18 Blaskovich György és János a front közeledtével sem gondoltak otthonuk elhagyására, inkább arra készültek fel, hogy a szovjet katonákkal oroszul szót érthessenek. A Blaskovich-gyűjteményt a front áthaladtával érdemi veszteségek nem érték, károkat később, a községben tartósan elszállásolt katonák okoztak. A „haleszi lelet" eltűntén túl a régészeti gyűjteményrész veszteségéről nincs tudomásunk. 1945-től, a környék újjászerveződő kulturális életében a Blaskovich testvérek is szerepet vállaltak. Tápiószelén és a szomszédos községekben történelmi és régészeti témájú előadásokat (TBMA 1-12-70.) tartottak, igyekeztek a múlt emlékei, a régészeti leletek iránti érdeklődést felkelteni, fenntartani. A tápiószelei Blaskovich-kúria egyre inkább múzeumként szerepelt a helyi közéletben. Tovább erősítette ezt a tendenciát az MNM lépése: a Blaskovichokkal kötött megállapodás alapján és a felettes szerv hozzájárulásával, vidéki intézményeként Múzeumi Gyűjtőhelyet létesített Tápiószelén 1947. február 20-án. A Múzeumi Gyűjtőhely feladata volt, hogy a szkíta temető feltárásához bázisul (szállás, raktározás) szolgáljon; gyűjtse és őrizze a környéken előkerülő régészeti leleteket, gondoskodjon bemutatásukról a Blaskovichok „kisházában" (ma Vörösmarty u. 38.); a Blaskovich-kúria három szobájában a műtárgy gyűjtemény került, immár hivatalosan is a közönség elé. A Blaskovich-gyujtemény régészeti tárgyai a Gyűjtőhely, ill. az MNM tulajdonába mentek át. A Gyűjtőhely vezetésével Blaskovich Györgyöt és Jánost bízták meg. Az MNM intézkedése egyszerre szolgálta a múzeum és a régészet, valamint a Blaskovichok érdekeit. Intézményi hátteret biztosított a keleti Tápió-vidéken folyó régészeti tevékenységhez; a Blaskovich család számára védelmet jelentett a személyüket és műkincseik fennmaradását veszélyeztető, időnként jelentkező, helyi elképzelésekkel szemben. A Gyűjtőhely létrehozásának indokoltságát az idő hamar igazolta. Kezdetben a Blaskovichok régészeti leleteiből álló, helyi gyűjtemény gyorsan gyarapodott a lakosság különböző ajándékaival. 1947 szeptemberben ismét elkezdődött a tápiószelei szkíta temető kutatása. Előkészítő, szervező feladatokat - most már az MNM képviseletében - a Blaskovich testvérek látták el. Résztvettek a feltárás munkáiban, ha kellett helyettesítették a vezető régészt. Az ásatások vezetője 1947-től 1953-ig dr. Párducz Mihály. Tapasztalt kutató, az Alföld római korának, a szarmaták régészeti hagyatékának első rendszerezője, feldolgozója. Jól ismerte a szkíta leletanyagot is, így könnyen folytathatta Bottyán Árpád kutatásait. Párducz Mihály 1947-ben a Csíkos-dűlőben az 1943-as ásatási területet bővítette, szkíta temetkezéseket, a terület É-i részén egy Árpád-kori sírt tárt fel. Szumrák-dűlőben, a Miskolczi és Rédei-földek között, az evang. egyház parcelláján húzott néhány kutatóárkot, két szarmata, Rédei K. földjén egy szkíta sírt talált. 1948 nyarán az evang. egyház földjén folytatta a feltárást: 7 szkíta, egy kelta, s az előző évi szarmata sírok mellett, két újabb szarmata temetkezés. 1950-ben a Szumrák-dűlő DK-i részén, Miskolczi János földjén, Bottyán feltárásához csatlakozó területen és az evang. egyház parcelláján folyt munka, 1951-ben szintén. 1952-ben a Miskolczi földön és a Csíkosban végzett ásatással a tápiószelei szkíta temető kutatását Párducz Mihály lényegében befejezte. 1953-ban a Szumrák-dűlő DK-i sarkában, a dűlőutak kereszteződésénél egy szkíta sír leletmentése történt meg. Tápiószele-Szumrák, Csíkos 1938-1953-ban feltárt 455 szkíta sírja máig a korszak egyik legnagyobb, hiteles leletegyüttese. A temetkezések a Kr.e. 6. század 2. felében-végén
