G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)
Dinnyés István: A Blaskovich testvérek régészeti tevékenysége
DINNYÉS: A BLASKOVICH TESTVÉREK RÉGÉSZETI TEVÉKENYSÉGE 157 gaslat) kiszántott embercsontokról, a velük talált, s a levélben lerajzolt karperecről. Alakja és díszítése alapján a karperec 10-11. századi lehetett (TBMA 284-73.). 1928 Tápiószelén, a Reinle bérgazdaság területén (ma Újszilvás) földforgatás közben sírt (sírokat?) találtak. Az MNM-ból dr. Fettich Nándor járt a helyszínen, s vette át a honfoglaláskori leleteket (RégTan П. 1081. lelőhely). Nincs adatunk a Blaskovichok közreműködésére, mégis valószínű, mert Fettich Nándorral, a népvándorláskor fiatal, sokoldalú kutatójával ekkor már kapcsolatban álltak. 1933 októberben, Tápiószelén, Bene Pál telkén (Somogyi B. u. 2.) pinceásás közben fehéres színű, 13. századi cserépfazekat találtak. Az edény a Blaskovich-gyujteménybe került (TBM 68.1.1.-Dinnyés 1973,47., ХП. 1.17.). 1934 nyarán a tápiószelei Haleszban, Farkas Lászlónak a Káldy-részen levő földjén (ma Tápiószőlós), rigolírozás közben, kb. 90 cm mélyen szarmata sírt (korongolt edény, gyöngyök, vaskés töredékei), továbbá bronzkori edénydarabokat találtak. A leleteket a Blaskovich testvérek őrizték, náluk nézte meg dr. Fettich Nándor szeptember végén, s 1935 nyarán kerültek az MNM-be (MNMA 146.Т.П., TBMA428^29-74.). 8 Szeptember 13-án Blaskovich György jelenti az MNM-nek: Tápiószentmártonban, Blaskovich Aladár birtokából kimért egyik telken, kútásáskor állatalakkal díszített aranytárgyat (szíjvéget?), közelében egy másik, már elkallódott aranytárgyat találtak (MNMA 148.Т.П., TBMA 428-74.). A lelet felbukkanásáról hallomásból értesültek, közelebbit nem sikerült megtudniuk. Térképünkön a mai Újfalu településrész DNy-i szélénél szerepel „X arany" jelzés. Tápiószentmártonból, a Blaskovich-kápolna közeléből késő rézkori, füles bögrécske (TBM 53.7.1. - Dinnyés 1973, 39., 1.1. 7.) és agancshegy (TBM 53.7.2.) került a Blaskovich-gyujteménybe 1934-ben, vagy nem sokkal előbb (TBMA 429-74.). Térképükön a kápolnától 7-800 m-re K-re jelzik a bögre lelőhelyét. 1936 Tápiószentmárton. Októberben, a Sashegytől DK-re, az egykori Szentkirályi-féle homokos legelőn, szőlő alá forgatás közben honfoglaláskori sírra bukkantak. A helyszínre siető Blaskovichok már csak a női váz koponyáját találták eredeti helyén, kb. 80 cm mélységben, más csontjait a találók szétdobálták. Megtalált leleteit (kauri csüngő, fülesgomb fele, bronzhuzalból sodrott karperec, kengyelpár) is a munkásoktól vették át (TBMA 104-71.). A hiányos sírlelet és a koponya a Blaskovich-gyujteménybe került (TBM 54.19.1-6. - RégTan П. 1087. lelőhely: Dinnyés 1973,46., XI. 1.1-5.). A sírlelet 9 lelőhelyét térképeik is jelzik. 1938 Tápiószelén, az ONCSA-telepen csontvázakat, velük sarló alakú vasat, bronz lemezdarabkákat találtak (TBMA 288-73.). Az MNM honfoglaláskori leleteket (16 db levéldíszes, kerek ezüstveret, csörgő) kapott Tápiószelérol, Szántha József malomtulajdonos és a Blaskovich testvérek ajándékaként (MNM Népv. 12/1938.1-2. - RégTan П. 1083. lelőhely.). A hetvenes évek végén id. Szántha József úgy emlékezett, hogy a leleteket lisztért cserélte, lelőhelyükről közelebbit akkor sem tudott. Tápiógyörgyén, özv. Györgyey Illésné nagymegyeri birtokán a mélyszántás bronzmécsest hozott felszínre. Az Alföldön egyedülálló lelet a birtokos örökletéteként, Blaskovich György és János közvetítésével jutott az MNM-be (MNM Népv. 13/1938.). A mécsest dr. László Gyula ismertette, s az egyiptomi keresztény (kopt) emlékanyagban található rokon darabok alapján a bizánci birodalommal folytatott kereskedelem 5. századi emlékeként értékelte. 10 Tápiószentmártonban, a Sőregi uradalom területén az un. „hegygerincen" talált településnyomokról (hamus gödör, tűhelyek, házrészletek) tudósította Kemptner Ernő felügyelő Blaskovich Györgyöt (TBMA 287-73.).
