G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

Dinnyés István: A Blaskovich testvérek régészeti tevékenysége

154 DINNYÉS: A BLASKOVICH TESTVÉREK RÉGÉSZETI TEVÉKENYSÉGE vérek a községtol DK-re lévő táj terepalakulataiban ráismerni véltek az Attila székhelyén egykor állott építmények nyomaira, elsősorban a sőregi majorba vezető út DNy-i oldalán emelkedő, nagy dombra, mint amin Attilának fából épített, nagy palotája állhatott.

1 Érveik között régészeti jellegű megfigyelések - pl. a terepalakulatok leírása - is szerepelnek. Körvonalazzák azt a területet Tápiószentmárton DK-i csücskében és a szomszédos, akkor még feltöretlen legelőn, ahol sírok kerültek elő, illetve a felszínen középkori település nyomai láthatók, melyet a helyi hagyomány is a török időkben elpusztult falu he57. Blaskovich György és János egy régészeti ásatáson lyenként tart számon. Néhány tapasztalatra alapozva úgy gondolták, hogy a középkori település egy ókori város, Pessium helyén alakult ki. Nevéből ítélve feltételezték, hogy e város kelta alapítású lehetett a Kr. előtti évszázadokban. Márton Lajos összefoglalása nyomán felsorolták a tágabb környék kelta lelőhelyeit. A város megélhette a hun hódítást, s kézenfekvőnek tűnt, hogy a hun nagykirály székhelye egy régi, népes város mellett található.

2 A sőregi út melletti dombot ők nevezték el Attiláról s az Attila dombja vagy Attila-domb nevet a helyi köztudat hamar átvette. A Blaskovich testvérek - bár meg voltak győződve feltevéseik helyességéről - azt világosan látták, hogy Attila székhelyének meghatározására

3 felsorakoztatott érveik még nem bizonyítékok, bizonyosságot szakszerű kutatástól, régészeti ásatástól vártak. Blaskovich György és János sem ekkor, sem később nem kezdtek önállóan, „saját szakállukra" ásatni. Határozott véleményük szerint ásatást csak felkészült szakember, régész vezethet. A kutatás ügyének megnyerték az érintett területek tulajdonosát, rokonukat Blaskovich Aladárt, aki a feltárások költségeit is fedezte, a szakszerű vezetést az MNM részéről dr. Bella Lajos és dr. Hillebrand Jenő biztosították. Az ásatások áprilisban kezdődtek, s a Blaskovichok által fontosnak tartott helyszíneken (Attila-domb és környéke, a középkori faluhely) folytak. Az őszi feltárás váratlan, szenzációs eredményt hozott. November 8-án, Attila dombjának tetején, 1,2 m mélységben, „tűzpad" szélénél, összehajlottan került elő egy lemezből domborított, fekvő szarvast ábrázoló dísztárgy, a tápiószentmártoni aranyszarvas. A tűzpad déli szélénél kúpos dísztagos, elektron fülbevalót és fazekaskorongon készített edények töredékeit találták. . A kiegyengetett szarvasalak kb. 22 cm hosszú. Anyaga elektron, az arany és az ezüst hozzávetőleg azonos arányú, természetes ötvözete. (Pontos összetétele: arany 46,98 %, ezüst 51,17 %, réz 1,63 %, vas 0,03 %.) A szarvasalak és a fülbevaló az MNM-be került. Bella Lajos ásatásai megfigyeléseit - a szarvas megtalálásakor Hillebrand J. épp nem volt jelen - a kutatás akként értékeli, hogy hamvasztásos temetkezést tárt fel, bizonyára fejedéi-