G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)
Fehér Dezső: Blaskovich Ernő, Kincsem, a csodakanca tenyésztője (A tápiószentmártoni ménes története)
FEHÉR: BLASKOVICH ERNŐ, KINCSEM, A CSODAKANCA TENYÉSZTŐJE 139 Minden furcsa hír ellenére Blaskovich Ernőt elhalmozták ajánlatokkal. Volt partnerei közül Baltazzi Arisztid 40 000 forintot ígért, az orosz herceg, akinek színeiben egyszer győzött 56 000 forintig tette meg ajánlatát, ami akkor hatalmas összeg volt, - volt aki lovat és pénzt adott volna, hogy társtulajdonos lehessen, de Blaskovich Ernő szilárdan kitartott elhatározása mellett: semmi pénzért nem válik meg a kancától! A pozsonyligeti pályán futották a Trial Stakes-t 1877. április 27- én és az 1800 méteres futamban Kincsem tetszése szerint győzte le ellenfelét. Ezután kétszer a pesti gyep következett, ahol május 6-án és május 8-án (tehát három napon belül) előbb a Nemzeti Díjat nyerte hosszakkal, majd a Hazafi Díjban győzedelmeskedett. Május 21-én futották az Osztrák Derbyt Bécsben, ahol Baltazzi Arisztid Angliában trenírozott lova, Tallós, is megjelent, abban a reményben, hogy megveri a kancát a hosszabb (2400 méter) távon. A bírói ítélet: Kincsem hosszakkal, tetszés szerint nyerő, Tallós második, a többi hat még távolabb. Jellemző Kincsem nagyszerű képességére, hogy a Derby után három nappal lefutásra kerülő bécsi Trial Stakes-ben ismét győzött, pedig az 1600 méter volt, majd újabb három napra Bécsben az I. osztályú Császár Díjban 3200 méteren 10 hosszal nyert! Ilyen „harmonikázást", vagyis a távok hosszának oda-vissza-oda történő változtatását csak egy csodáló bír ki. Ekkor kapta Kincsem azt a nevet, amely végleg rajta maradt minden nyelven: a „Csodakanca, die Wunder Stute, the Hungarian Wonder". Bécsből Hannover, majd Hamburg volt a hároméves további két állomása, mindkétszer hosszú távon könnyedén bánt el ellenfeleivel. Ennek eredményeként a Baden-Baden-i Nagydíjban csak két ellenfele állt ki vele szemben, könnyen, három hosszal győzött. Anynyira nem erőltette meg ez a 3200 méteres verseny, hogy hat napra rá Frankfurtban másfél mérföldön 10 hosszal verte két ellenfelét, melyeknek súlyt adott. E nagy kirándulás után egész Európa zengett Kincsem újabb 10 győzelmétől, természetesen hazájában is látni szerették volna a Csodát. Szeptember végén két egymást követő napon könnyen győzött Sopronban a két Állam Díjban, október 7-én 10 hosszal nyerte Pesten a St. Legert és három nappal később a Magyar Kancadíjat. így október 14-én (!) Bécsben a Freudenaui Díjban már egyszerűen nem akad ellenfele, s csak „körülsétált" (walk over) a célvonalon. Október: Prága, Császári Díj a következő állomás, ahol két ellenfelét biztosan verte, olyannyira, hogy a két nap múlva esedékes 800 méterrel hosszabb második Császár Díjban már nem akadt ellenfele: ismét walk over. Ha bárki a világon a versenyhelyeket és a versenytávokat, nem kevésbé a versenyhatárnapokat megszemléli, - valóban elcsodálkozik, ilyenre valóban csak egy csoda-telivér képes! Tehát mint hároméves: 17 futás - 17 győzelem. KINCSEM legyőzhetetlen Kincsem két versenyévében tehát 27 start, 27 győzelem az eredmény, folytonos utazás, változó ellenfelek, amelyek mindegyike azzal az igénnyel állt starthoz, hogy megverje a „verhetetlent". A szaklapok legtöbbje Kincsem méltatásával foglalkozik a téli pihenő idején és egyöntetű megállapítás: „acélból van ez a ló". A tulajdonos és jó barátja Sztáray gróf, aki Blaskovich Ernővel együtt Kincsemben megingathatatlanul bízott, azon gondolkoztak, hogy a kontinens valamire való versenypályáin aratott győzelmei után elvigyék-e Angliába versenyezni valamelyik nagydíjra a négyévest. Természetesen bőven akadtak tanácsadók, akik különböző indíttatásokból rá- vagy éppen lebeszélni akarták őket az expedíció-ról.
