G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

Blaskovich János: Erdei hipnózis

BLASKOVICH JÁNOS: ERDEI HIPNÓZIS 13 ségbe a farkas elé... Fönt a Csákói-bürgész oldalában egy szarvasbika lépegetett, olykor az agancsa is koppant egyet-egyet.... A farkas azonban nem volt sehol. Már régen nem ordított. Hol lehet? Menjünk még jobban elébe, talán megállt valahol. Az erdő halkan zúgott, én pedig hallgattam... hallgattam... Értelmetlenül bámultam a holdvilágra, mikor egy puskadurranás felriasztott. Megmagyarázhatatlan furcsa érzés volt, hogy mély álomból ébredve, puha ágy helyett harmatos szénaboglyán találom magamat, ahol az ágy melege helyett, hűvös hegyi levegő csap az arcomba. Ebben a pillanatban újabb lövések verték fel az éjszaka csendjét. Ezekre a lövésekre azonban már elnevettem magamat, mert egy pillanatig sem lehetett kétes, hogy a felébredt lovasgazdák a lövöldözéssel magukat bátorítják. Visszagondolva a történtekre, nem tagadom, egy kicsit bosszantott, hogy a hitvány toportyánféreg elhatározásom dacára is elaltatott, hogy világos fővel még a gondolatát is elvetettem. Ekkor eszembe jutott, hogy ugyanezt a rekedt hangú farkast egy héttel azelőtt is hallottam ordítani. Csak az az egy vigasztaló volt a dologban, hogy újabb bizonyítékot szereztem arra, hogy a farkas ocsmány ordítása bizonyos körülmények között az embert is hipnózisba képes ejteni. A les végén tudtam meg, hogy egy nagy szakállas farkas - valószínűleg ugyanaz, melyet elalvásom előtt veszettnek gondoltam - az én tisztásom felől jőve járt az erdővéd boglyája alatt. A száz lépésnyire ülő barátunk jól látta, hogy a farkas a boglya alatt megállt és jó ideig nézte, hogy a veszedelmes ellenség a boglyán hogyan alszik. Lehet, hogy alvásom közben velem is megtette ugyanezt. A közelünkben nem találván zsákmányul kínálkozó állatot, okosabbnak látta a veszedelmes kétlábú ellenséget békén hagyni és továbbállni arra, ahonnan őket durranásokkal akarták elriasztani. Es azt most - idestova egy fél évszázad múltán - is el kell ismernem, hogy a vén farkas a maga szempontjából bölcsen cselekedett, mikor békén hagyott bennünket. így bőréből egyikünk sem tudott farkasbundát csináltatni, ellenben ők az erdők alatti réteken elutazásunk után, a maguk jól bevált ősi módszerével - a ma is birtokunkban lévő hivatalos értesítés szerint - 18 lovat, 2 szamarat és 43 juhot vágtak le, gazdag zsákmányukkal bizonyságot szolgáltatva az ember- és állatvilág idegéletének kétségbevonhatatlan rokonságára is. 3. A Blaskovich fivérek haj tóikká I és az elejtett nagy medvével 1911-ben