G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

Fehér Dezső: Blaskovich Ernő, Kincsem, a csodakanca tenyésztője (A tápiószentmártoni ménes története)

132 FEHÉR: BLASKOVICH ERNÓ, KINCSEM, A CSODAKANCA TESZÉSZTŐJE II. Ernő Tápiószentmártont választja Ebeczki Blaskovich Bertalan és neje zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Erzsébet ötödik fia Ernő, 1834. január 12-én született Tápiószentmártonban. A sokfiús család kényeztetett legkisebb gyermeke volt, nemcsak korra, hanem termetre is. A jobbára csontos, magas, szálas Blaskovichok közül más külsejével is kirítt: alacsony termetű, vékonycsontú ember volt, aki talán éppen külsejének férfiasabbá tétele érdekében hatalmas bajuszt növesztett. Minden alkalmat megragadott, hogy a hintókon, a hajtókocsikon lehetőség szerint a magas bakon üljön és legszívesebben 16,16 és fél markos erős, csontos hátaslovakat választott magának. Szenvedélyesen szerette, szinte imádta a lovakat, és amikor apja 1859-ben bekövetkezett halála után a testvérek megosztoztak a vagyonon, a tápiószentmártoni birtokot választotta. Nem véletlenül, mert köztudomású volt, hogy a Tápió partja mellett terem az ország legjobb zabja, jó a legelője és ott már ősidők óta nagyszerű hátas- és gazdasági lovakat neveltek. A tápiószentmártoni Blaskovich birtok minden oldalán és ez nem véletlen - csupa olyan Pest megyei família élt és gazdálkodott, akiknek szerepük volt a reformkorban, s nevüket a mai napig is számontartja a haladó hagyomány. Az eredményes ifjú lovas A sors iróniája, hogy a verhetetlen Kincsem majdani tenyésztője és tulajdonosa egy kis vidéki alkalmi pályán kezdte pályafutását, mint jeles sportember. Méghozzá nem is lóháton vett részt először küzdelemben, hanem kettesfogat-versenyen. 1857. október 4-én a Szolnok megyei Lovas- és Gazdasági Egylet - amely nem sokkal azelőtt alakult meg - Törökszetmiklóson lóversenynapot rendezett. Hogy e sorok olvasóinak valós fogalma legyen arról, hogy mennyire népszerű és a nép minden rétegét érdeklő volt valaha a lóversenyzés, legyen példa ez a vidéki versenynap is. A megnyitó versenyt (Egyleti Díj) egy Bíbor nevű ló nyerte meg, Magyari Ferenc nevű tenyésztője és tulajdonosa lovagolta. A második helyezett Szapáry Gyula gróf, a harmadik Vay József gróf volt! Az ötödik versenyszám volt a kettesfogatok első futama - a pálya elégtelen szélessége miatt összesorsolt két-két fogat indult két angol mérföldre, négykerekű homokfutóval. Az első előfutamot Blaskovich Ernő nyerte Retsky András ellen, míg a második futamban Vay József gróf győzedelmeskedett Molnár József fogatával szemben. A két győztes fogat döntője következett ezután, s ebben és végső soron Blaskovich Ernő győzött egy pej és egy fakó félvérből álló kettesével. Ezután rögtön egy félmérföldes sík verseny fejezte be a napot (800 méter), amelyben Blaskovich Ernő is nyeregbe szállt, azonban csak harmadik lett a három induló között. A Pesti Lovar Egylet (amely nevet a Széchenyi által alapított Versenyző Társaság 1842ben vett fel) 1860-ban tagjai sorába jegyezte fel Blaskovich Ernőt. A pesti gyepen 1861. június 7-én lovagolt először, ahol egy vadászversenyben Kárász Imre Ara nevű lován helyezetlenül végzett. De ugyanez év október 13-án Aranka nevű lovával Törökszentmiklóson megnyerte az Asszonyságok Díját Szapáry Iván gróf által lovagolt Palmyra lova előtt. így első győzelme lovas és tulajdonosi győzelem is volt. Érdemes megjegyezni, hogy Törökszentmiklós - ahol már régen a múlté a valamikori versenypálya - olyan vonzerőt jelentett versenyeivel, hogy a versenynapoknak minden évben többezer nézője volt. (A valamikori Almásy birtokon e sorok írásakor is állami telivér ménes van.) Blaskovich Ernő „lóra termett" úrlovas volt, ezért az akkor sem túl gyakori úrlovas versenyekben szívesen lóra ültették más tulajdonosok is. (Még 1867-ben is 52,5 kg-ot tudott lovagolni és ez feltétlenül előnyt jelentett számára.) 1865-ben már 17 versenyben lovagolt és ez