G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

H. Takács Marianna: A Blaskovich Múzeum képgyűjteménye

122 H. TAKÁCS MARIANNA: A BLASKOVICH MÚZEUM KÉPGYŰJTEMÉNYE energikus vonású, élénk tekintetű Pyrker arcmásai közül leginkább arra a rézmetszetre emlékeztet, melyet a velencei származású, később Bécsben sokat foglalkoztatott Natale Schiavoni készített. Bár a tápiószelei képen az 1825-ben elnyert vaskoronarend is látható, inkább a lilienfeldi szerzetes, mint a velencei pátriárka vagy az egri érsek néz velünk szembe a festményről. Ezért tételezzük fel, hogy Schiavoni egy rajza volt a mintakép, talán ugyanaz, melyről a tükörképes metszet készült, ahol még nincsenek a díszes kitüntetések. Mivel megvizsgáltuk, hogy a képre nem később festették-e rá a kitüntetéseket, azt kell hinnünk, hogy magát a rajzot használta fel a festő, valamikor a 30-as években, amikor ezt az igen jól sikerült, eredeti állapotában fennmaradt képmást már a patriárka-érsek rendjeleivel felékesítve festette. A kép először Ernst Lajos történeti gyűjteményének 1912-ben közreadott Ideiglenes katalógusában kerül említésre, ahol а ГХ. teremben a 24. szám: „Pyrker Bertalan (!) az egri költő-érsek arcképe." Az 1939-es évi árverésen (XX. évf. 1. rkv. sz. 176. szám alatt) mint ismeretlen művész műve volt kiállítva, itt szerezhették meg a Blaskovichok. A kiállított képek ismertetését még hosszan lehetne sorolni. A kiemelkedőbbekkel foglalkoztunk már. Most néhány érdekesség jön sorra. Nem sok figyelmet szenteltek eddig annak Gyümölcs csendélet papagájokkal

3 című festménynek (XV/28. színes kép), melyet Blaskovich György az Adattárban őrzött levelezés szerint 1917-ben egy kárpitosnál (más adat szerint Linhardt Vilmos műkereskedőnél) vett észre. Megtetszett neki az élénk színezésű különös festmény és bevitte a Szépművészeti Múzueumba, ahol felvinczi Takács Zoltánnak és a kitűnő restaurátornak Beer József Konstantinnak mutatta be. Utóbbi feltehetően Bogdány Jakab több képét is restaurálta, hiszen azok zöme a körülményekhez képest ma is kiváló állapotban van. Takács Zoltán - a levél szerint - Bogdány Jakab művének tartotta a képet, illetve a művész hasonló tárgyú képei közé gondolta sorolhatónak. A század első tizedében több hasonló festmény került a Szépművészeti Múzeumba, így felvinczi Takács Zoltánnak, valamint Beer Józsefnek is volt alapjuk az attribució megkockáztatására. Mivel mindketten ismerhették Bogdány szebeni származású, de kisebb tehetségű vejének Stranover Tóbiásnak a nevét, ezt a különben nem különösen jelentékeny képet inkább Stranover Tóbiás nevével látták el. Külön figyelmet érdemel az a tény, hogy a Szépművészeti Múzeum szakemberei szeme előtt azok a Bogdány Jakab képek lebegtek, melyeket Nemes Marcell 1907 és 1910 között ajándékozott a múzeumnak. Különös, hogy sem Térey Gábor, sem felvinczi Takács Zoltán nem vette észre a vakkeretbe égetett gyűjtőjegyet. Bár az is lehetséges, hogy csak a kép fényképét vették szemügyre. Az bizonyos, hogy a festményt korábban alaposabban nem vizsgálták meg. Most, amikor a jelesebb képeket ennek a tanulmánynak a készítése során a falról levéve megvizsgáltuk, nemcsak a ragyogó kék szilvák és fügék, az ágon gubbasztó papagáj életszerű megformálása tűnt fel, de felfedeztük a vakkeretbe beégetett „K. K." gyűjtőjegyet és a palmettát is. így a nemrégiben restaurált festmény jobb kvalitása mellett a származás kérdése is felvetődött. Ez a gyűjtőjegy volt ugyanis a jelzése annak a festménycsoportnak, mely 1856-ban a budai vár képgyűjteménye selejtezése és később a kiselejtezett képek árverésre bocsátása során a képek vakkeretébe került. Garas Klára fedezte fel a selejtezésre javasolt képek jegyzékét, a bécsi udvari levéltár egyik addig figyelemre nem méltatott tételében. Az 1848-ban a budai kamaraelnöki lakásból a Nemzeti Múzeumba beszállított képek között Giorgione, Dürer, Tintoretto eredeti alkotásai is voltak. Ezek ma is a Szépművészeti Múzeumban láthatók. Ugyancsak Garas Klára állapította meg, hogy ezek egy része még Lipót Vilmos híres brüsszeli gyűjteményéből származik. Maradtak azonban szerte az országban is magánkézen ebből a budai árverésből származó képek, a többi között a Kilényi Hugó budapesti gyűjtő 1917-es árverésén egy Tiziano. A második vi-