G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

H. Takács Marianna: A Blaskovich Múzeum képgyűjteménye

116 H. TAKÁCS MARIANNA: A BLASKOVICH MÚZEUM KÉPGYŰJTEMÉNYE ként igen sokat tévedő érsek sem tarthatta értékes daraboknak. Viszont a főpap által sokat támogatott, megbízatásokkal elhalmozott osztrák Joseph Danhauser 1829-ben festett Krisztus megkeresztelése

9 a művész sikerült alkotása (47. kép). Danhausernek több képe került már a Pyrker-gyűjtemény ajándékozása során a Nemzeti Múzeumba (ma valamennyi a Szépművészeti Múzeum Modern Képtárába,

10 kivételt képez a 8. számon átadott Nőarczkép mely elveszett.) Danhausert bízta meg Pyrker érsek az újonnan felépíttetett pompás egri székesegyház főoltárának megfestésével is. A Pyrker-gyűjteményből való, szokatlanul nagyméretű Bűnbánó Magdolnát (XV/30. színes kép) Vayerné Zibolen Ágnes gondos alapossággal készült tanulmánya alapján minden kétséget kizáróan meghatározhatjuk. Már Blaskovich György az adattárban lévő leírásában is felvetette a bécsi képzőművészeti akadémia igazgatójának, Heinrich Fügernek a nevét, emlékeztetve arra, hogy a mesternek van Bécsben egy ilyen témájú képe, mely oly kevéssé tér el a Pyrker-féle Magdolnától „hogy a két kép között a kapcsolat nyilvánvaló".

12 Vayerné idézett cikkében megállapítja, hogy a Fügéitől való Magdolnát (ma Wien, Österreichische Galerié) Kisfaludy Károly lemásolta, és ez a kép került Tápiószelére.

13 Érvelése teljesen meggyőző, legfeljebb azt vethetnénk közbe, hogy nem szükséges a Füger után készült metszet beiktatása, könnyen lehet, hogy Kisfaludy magát a Füger-festményt másolta. Egyébként is különös, hogy Josef Berkovetz metszete Füger Magdolnája után nem tükörképes, ami meglehetősen szokatlan jelenség.

14 Ugyancsak Vayerné kutatásai, illetve Viszota Gyula 1903-ban közzétett Kisfaludy Károly hagyatéka című tanulmánya segítik a két tájképnek a szerzőmeghatározását is. Vayerné mind a képek kvalitását, mind Kisfaludy Károly festői-gyűjtői működésének körülményeit mérlegelve jut arra a meggyőződésre, hogy a Tengeri vihar (pontosabban Vayerné szerint: Hajótörés vöröslő villámfénynél) a francia Claude Joseph Vernét eredeti képe lehet, melyet Kisfaludy Károly, mint az több esetben is megtörtént, lemásolt. A kép Kisfaludy kezétől készült másolatát a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

1 A másik festmény, a Vezúv kitörése Vayerné szerint Kisfaludy Károly műve. Hozzátehetjük, hogy a Vayerné cikkeiben felsorolt mesterek közül a kép az osztrák Michael Wutky (1739-1823) hasonló tárgyú műveihez áll a legközelebb. A mesternek a Gemäldegalerie der Akademie der Bildenden Künste in Wien 390-es és 742-es leltári számokon lévő, már 1822-ben őrzött képei is ezt látszanak bizonyítani (Die Spitze des Vesuv beim Ausbruch,

16 Der Ausbruch der Vesuv über den Golf von Neapel). 7 A képekkel kapcsolatban Blaskovich György mind Kisfaludy szerzőségét, mind azt, hogy azok Kisfaludy Károly tulajdonából kerültek Pyrkerhez, említésre méltónak tartotta, az Adatok a képgyűjtemény történetéhez с művében a továbbiakban így ír: „A két tájképnek különös érdekességet ad az a körülmény, hogy Kisfaludy Károlynak (1788-1830) Hajótörés című festménye, amely az Ernst- Múzeum 1922. évi XVQI. aukcióján 235. sz. alatt került kalapács alá, nyilvánvalóan a 6. és 7. alatt leírt Pyrker-féle tájképek után készült másolat. A holdvilágos ég a Vezúv című képről, míg a viharos tenger a süllyedő hajóval, a parti rommal a Tengeri vihar című képről van Kisfaludy Károlynak jellegzetes gyenge technikájával lemásolva. Kétségtelen tehát, hogy a Pyrker-féle két tájkép egy időben Kisfaludy kezei között volt. Kisfaludy Károly - mint ismeretes - Olaszországból régi képekkel megrakodva tért vissza Bécsbe, s a megtakarított pénzén vásárolt régi képeket Bécsben éppen akkor kényszerült eladni, midőn Pyrker a nagy magyar maecenás, ki Kisfaludynak költőtársa is volt, mint lilienfeldi apát, éppen Bécsben fejtette ki gyűjtő tevékenységét. Igen valószínű tehát, hogy Pyrker volt az a titokzatos valaki, aki a Kisfaludy által lemásolt két tájkép, s talán a Bűnbánó Magdolna is, a műtörténészek szeme elől oly hirtelen és nyomtalanul eltüntette, hogy Jókay