Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

ben nincs jelölve.) A legtöbb mestert foglalkoztató iparok esetében a következő arányok alakultak : — egész évben dolgozott: 4 kovács, 1 molnár, 6 csizmadia, 5 szabó, 1 kádár — 3

Д évben: 1 csizmadia, 13 molnár — Va évben : 4 kovács, 1 csizmadia, 3 szabó — Vi évben: 2 kovács, 4 csizmadia, 2 szabó, 11 kádár. A csizmadiák, szabók nagy része egész évben űzte mesterségét, mivel számukra a helyi lakosság állandó keresletet jelentett. % évet dolgoztak a molnárok az időjárás viszonyainak megfelelően, és csak V4 évet töltöttek ipari tevékenységgel a kádárok, akiknek termékeit az őszi időszakban vásárolták.

307 A 134 mester közül 96 rendelkezett háztulajdonnal. Az egész évben dolgozó mesterek közül saját háza volt 38-nak, a % évben dolgozóknál 15-nek, a Va évben dolgozók esetében 17-nek, az V4 évben dolgozóknál 26-nak. Szőlőbirtokot 95 mesternél találunk. Köztük 29nek volt 10 kapásnál nagyobb szőlőterülete. Az egész évben dolgozó mestereknek 2

/з-а, a többi mester közül átlag 75% foglalkozott szőlőtermeléssel : — az egész évben dolgozók közül 38 szőlőbirtokos — а 3

Д évben dolgozók közül 14 szőlőbirtokos — a Va évben dolgozók közül 19 szőlőbirtokos — a V4 évben dolgozók közül 24 szőlőbirtokos. Szántóterülettel már csak 34 mester rendelkezett. Ezek közül 5-nek volt 10 p. m.-nél több földje. Az egész évben dolgozó mesterek V4-e, a félévben dolgozók Vs-e, az V4 évben ipari munkát végzők Vs-a foglalkozott szántóföldi termeléssel is. Legtöbb mezőgazdasági ingatlana az iparosok közül a már említett Ignátovits Demeter mészárosnak volt, aki az ipari foglalkozást is egész évben 6 legény segítségével űzte. A kézművesek között is megtaláljuk a fílső, középső és alsó vagyoni kategóriát. A leggazdagabb mesterek egész évben űzték az ipari foglalkozást. A mezőgazdasági ingatlan a pénz egyik befektetési lehetőségét, az ipari tőke mezőgazdaságba vándorlását jelentette számukra. Egyre inkább felhalmozódott szántó- és szőlőterületüket bérmunkában műveltették meg. Kiegészítő foglalkozást jelentett a szántóföldi és szőlőtermelés a középső kategóriába tartozó mestereknél, akik csak az év felében vagy 3

Д részében űzték mesterségüket. Egyes esetekben az ipar, máskor a mezőgazdaság volt túlsúlyban. A legszegényebb réteg csak az év V4 részében foglalkozott iparűzéssel. Szőlő- és földtulajdonuk kiegészítő jövedelmet jelentett ugyan, de ez rendszerint kicsi volt a megélhetéshez. Egy részük nem is rendelkezett mezőgazdasági ingatlannal. Számukra egy harmadik