Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

A városi összeírok munkája sem tekinthető teljesnek. Az állami összeíráshoz képest kimaradt Szentendrén 69, Izbégen 5 család. A szentendreiek megoszlása a következő : — hivatalnok, katona 5 — ház nélküli 14 — gazdálkodó 14 — háza a városban, másutt lakik 36. A ház nélküliek kimaradása könnyen magyarázható. A nincstelen lakosok igyekeztek menekülni az adóterhek alól. E csoportban elsősorban a másutt lakó, a városban csak ingatlant szerző családok száma érdekes. A 36-os létszám csak fele az országos összeírásban szereplő, „alibi ocurrit" megjegyzéssel jelölt, másutt lakó birtokos családoknak. E jelenség arra mutat, hogy az országos összeírásba felvett városi háztulajdonosok — ha hivatalosan másutt laktak is — életük egy részét helyi ingatlanukban töltötték, és így a városi társadalom többé-kevésbé szerves részének tekinthetők. A városi lakosság létszámának és összetételének alakulása — bizonyos szempontból — a városi adóösszeírások alapján is lemérhető. A vizsgálathoz az 1828^as városi adókönyvön kívül még kettőt választottunk ki: az 1808 és az 1848 évit. Az adózó családok létszáma a következőképpen alakult: év Szentendre Izbég távollevő 1808 1828 1848 962 1063 1012 121 201 220 31 109 219 A 19. század első felében — az adókönyvek szerint — a lakosság létszáma Szentendrén először emelkedett, majd visszaesés következett be. Izbégen ebben az időben egyenletes volt a fejlődés. Amikor a két település egymáshoz való viszonya normalizálódott, ez Izbégen a lakosság létszámának növekedését eredményezte. A városi összeírás alapján a lakosok között két kategóriát lehet megkülönböztetni : a háztulajdonosokat és a ház nélkülieket. Szentendre háztulajdonos ház nélküli 1808 1828 1848 710 701 663 252 362 349 87