Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

— háza, szántója, szőlője 7чпек — háza, szőlője, állata 5-nek — háza, szőlője 44-aiek — csak szőlője volt 3-nak. 6—10 kapás szőlő esetén (27 család) — komplex gazdasága volt 7-nek — háza, szántója, szőlője 2-nek — háza, szántója, állata l-nek — szántója, szőlője l-nek — háza, szőlője 15-nek — csak szőlője volt l-nek. 11 kapás feletti szőlő esetén (4 család) — komplex gazdasága volt 3-nak — háza, szőlője l-nek. A szentendrei lakosságot az 1828-^as összeírás szerint 3 vagyoni kategóriába sorolhatjuk. A szegényebb réteget az 1—5 kapás szőlővel rendelkezők jelentették. Eltekintve néhány — később még tárgyalandó iparostól — ezek a lakosok csak úgy tudtak megélni, ha a gazdagabb birtokosok szőlőterületein bérmunkát vállaltak. Viszonylag kevés volt a teljesen nincstelen vagy kizárólag házzal rendelkező család. A saját terület megművelése azonban csak kiegészítő jövedelmet jelentett. Izbégen ez a réteg a 11 kapásnál nagyobb területtel rendelkezőkhöz képest meglehetősen széles. A szentendrei nincstelen lakosok mellett ők is munkát találtak a város nagyobb szőlőtermelőinél. A középső rétegbe (6—10 kapás szőlő) mindkét településen kevesebb család tartozott. Ezek a lakosok általában meg tudtak élni saját földterületükből, és ha végeztek is bérmunkát gazdagabb társaik földjén, ez csak kiegészítő jövedelem volt számukra. A gazdagabb rétsg Izbégen nem volt számottevő, viszont Szentendrén még mindig a szőlősgazdák */з része — a 11 kapásnál nagyobb területtel rendelkezők — e kategóriába tartozott. A helyi szegényebb lakosság a 19. század első évtizedeiben sem volt elegendő a szőlők megműveléséhez, ezért az idénymunkák alatt a környék lakosait és az ország északi területeiről csapatokban jelentkező mezőgazdasági munkásokat is foglalkoztatták. Az egyes családok életmódját a 19. század első felében a többi adótárgyak eloszlásával lehet jellemezni. Ha a szegényebb réteg tulajdonában a szőlő mellett igásál'lat volt, általában azért tartották, hogy más földjén dolgozhassanak vele. Ha a 6 kapásnál nagyobb szőlőbirtokosok szántóval is rendelkeztek, rendszerint önellátó gazdálkodást igyekeztek folytatni, ha csak szőlőjük volt — kihasználva a területkínálta lehetőségeket — gazdaságukat monokultúrává alakították. 84