Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

Az összesítésből látszik, hogy a 19. század első felében a város lakóinak 2

/з része katolikus (magyar és német) volt, */з része pedig szerb (görögkeleti). Az 1830-as évek végén kb. 400 szerb költözött ki a városból, így arányuk 1840-re csak 24,48%4)t ért el, a katolikusok aránya pedig nőtt. Az 1840-es évek közepére ismét helyreállt az egyensúly. Az 1830-as évektől egyre nagyobb számban éltek a városban evangélikusok, reformátusok és zsidók. Az evangélikusok szlovák anyanyelvűek voltak, a reformátusok pedig a magyarok arányát növelték.

303 A helyi lakosság és a beköltözők nyelvi és vallási szempontból többé-kevésbé keveredték. A szerb nyelv használata a század elejére teljesen eltűnt a városi adminisztrációból, így az fokozatosan latinná vált, és az 1830-as évek második felétől magyar lett. A városba érkező napszámosok miatt a szőlősgazdák — még ha eredetileg szerb anyanyelvűek voltak is — megtanultak magyarul, hogy munkásaikkal szót érthessenek. Vallási szempontból élesebb volt az elkülönülés, hiszen minden egyház törvényei tiltották, illetőleg bizonyos feltételekhez kötötték a vegyes házasságokat. A vallási elkülönülést az is elősegítette, hogy a szerbek és magyarok ünnepei nem estek egybe. Az ünnepeket minden vallás követői hagyományaiknak megfelelően megülték, és ez konzerválta eltérő szokásaikat. Az életmódban, ruházkodásban, a lakások berendezésében a kölcsönhatás a szerbek és magyarok között tovább erősödött, és a város társadalmi tagozódása is független volt a nyelvi-vallási elkülönüléstől. Szentendre társadalmi szerkezetét vizsgálva a 19. század első felében két fő forrásra támaszkodhatunk. Az első az 1827:7. te. által elrendelt regnicoláris összeírás minden helységre kiterjedő, általános forrásanyaga, második a városi adóösszeírások során keletkezett iratanyag, amely az előbbinél kevésbé használható, kevesebb tényezőre terjed ki, azonban az országos anyaggal összevetve ahhoz megfelelő kiegészítést nyújt. Az 1828-as összeírás

304 feldolgozására igen sok példa van a régi és újabb szakirodalomban. E feldolgozások során kialakultak azok az általános módszerek, amelyekkel a forrásanyag kezelhető. A tárgyban megjelent munkák eredményeit felhasználva két probléma megoldására teszünk kísérletet: 1. Megkíséreljük felvázolni a társadalmat az 1828-as összeírásban feltüntetett adótárgyak (ház, szőlő, szántó, ipari tevékenység) alapján. 2. Megvizsgáljuk az 1828-as összeírásban szereplő népesség és a városi adóösszeírásokban feltüntetettek viszont a két összeírás 80