Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

BEVEZETÉS Egy-egy város vagy más település történetének hagyományait tárgyi és írásos emlékek őrzik. A tárgyi emlékek, a földből kiásott régészeti leletek az ókorba, középkorba vezetnek vissza, a közeli századok tárgyi emlékei pedig sokszor részei mindennapjainknak. Különösen Szentendrén, ahol a múlt és jelen oly szorosan összekapcsolódik. A múlt világát idézik az írott emlékek is. A városról az első írások a 11. századból maradtak fenn. A 16. századig az okleveles anyag ad bizonyos támpontot, majd egyre gyakrabban találunk Szentendre lakosságáról összeírásokat is. A török pusztítás idejéből kevés az írott forrás, viszont az újratelepülés után kialakult a városi adminisztráció, és főként a 18. századból rendszeres az írott forrásanyag. Az írásos emlékek köre azonban nem szűkül le a hivatalok levelezésére, hanem magában foglalja az egyes polgárok magániratait, végrendeleteit, hagyatéki leltárait, peres iratanyagát is. A 19. századi tanácsi iratanyag elpusztult. E század történeténél ismét csak az összeírásokra, jegyzőkönyvekre, a felsőbb hatóságok (alispán, helytartótanács, minisztériumok) irataira vagyunk utalva. Szentendre írásos emlékeinek bemutatásánál nem törekszünk teljességre. A politika mellett elsősorban a történeti statisztikára és az életmódra helyezzük a hangsúlyt és a rendelkezésre álló források alapján egy-egy jellemző képet próbálunk megrajzolni a város múltjából, lakóinak egykori életéből. 7