Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

koldus volt, amin egyáltalán nincs, mit vizsgálni. Előfordult, hogy este részegen tértek haza a mulatók, és fogadásból egy-egy szegény munkást belöktek a Dunába. így emberek haltak meg anélkül, hogy bárki tett volna ellenük valamit. A helytartótanács próbált az ügyben előrelépni, és azt tanácsolta Rábynak, kérje el a megyétől a számadásokat és a titkos pénztárt. Mivel kérését többször megismételte, maga Andrássy szolgabíró járt nála Szentendrén. Lukics János kis perselyt hozott be a Levéltárból, amelyben csak néhány Ft volt, és azt állította, ez a titkos pénztár. A helytartótanács elnökének javaslatára Ráby ismét a megyéhez fordult. Ezúttal Földváry eltávolítását kérte, amit azonban nem tudott elérni. 1784 decemberében Pesten tájékoztatta a történtekről a Lengyelországból hazatérő uralkodót, aki még 1785. jan. 1. előtt be akarta fejezni az ügyet. A számadásokat a megye a továbbiakban sem adta ki, sőt olyan döntés született, hogy a titkos pénztár ügyének kivizsgálásában vegyen részt az úriszék képviselője, a prefektus is. Ráby ebbe nem egyezett bele. Azt javasolta, osszák el egyenlően a közterheket, fizessenek a papok, esküdtek is, és a nagyobb birtokkal rendelkezőket progresszív adóztassák meg. Akkor a kamarának, mint földesúrnak 30 000 Ft haszna lehetne a városból, nem 6000 Ft. Ezzel kapcsolatban fel kell vetni egy gondolatot. A város kiváltságos helyzete miatt kevesebb adót fizetett a földesúrnak (= a kamarának), mint az ország többi jobbágyai. Amikor Ráby fellépett a számadások helyes vezetése és egyéb „közjó" előmozdítását célzó javaslatával, egyúttal arra törekedett, hogy a kamara, mint földesúr minél több jövedelemhez jusson. A városi autonómia, amely biztosította a mentességet a lakosoknak bizonyos terhek alól, ugyanakkor forrása lehetett a korrupciónak és a visszaéléseknek is. Ráby szerepében azonban kezdettől fogva látnunk kell a kettősséget: — az uradalmi érdekek előmozdítását — a helyi túlkapások leleplezését. Az uralkodónak a szentendrei ügyet nem sikerült 1785. jan. l-ig befejezni. Febr. 5-én Ráby Mátyás újabb beadvánnyal jelentkezett. A császár utasította a helytartótanácson keresztül a megyét, illetőleg a várost, hogy Ráby Mátyás fogja kézbe a szentendrei vizsgálatot, foglalják le a Levéltárat, a két titkos pénztárat, bocsássák rendelkezésére a szükséges iratokat. A megye azonnal tiltakozott a rendelkezés ellen azzal, hogy ők már egyszer végrehajtották a vizsgálatot, az újabb ellenőrzés őket hozná kellemetlen helyzetbe, hiszen mindent rendesen megnéztek. Sérelmezték, hogy Ráby közvetlenül az uralkodóhoz juttatta el panaszait, megkerülve a megyét és a helytartótanácsot. Ezért azt java73