Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

foglalkozott pénzügyekkel, vagyonát gyakran kölcsönökbe fektette. II. József szolgálatában lépett hivatali pályára. Először saját kollégáját kapta lopáson, és ettől kezdve örökösen pereskedett. Sohasem volt a megfélemlített magyar purger, hanem a felvilágosult, Bécsben nevelkedett polgár, aki a haladás fő ellenségének a megyét és általában a helyi önkormányzatot tekintette. A 18. században általános volt az a felfogás, hogy a császár az igazság letéteményese. Ráby a nemesség és a császár vitájában a császár oldalán állt. Nem volt hazafi, a nép és nemzet fogalmat nem ismerte, csak a közjót.

293 Ráby Szentendrén először felmérte a város helyzetét. Rögtön észrevette, hogy bár Izbég 1766 óta a Városhoz tartozott, az 1772. évi úrbéri szerződésben nem volt megemlítve. Ügy tájékozódott, hogy 1774-ben ia királynő 13 240 Ft-ot utalt ki a szentendrei szegények ellátására, az utak javítására, azonban a megye ezt a segélyt az előzetesen beszedett kilencedből visszafizettette. Megállapítása szerint a városi tanács tisztviselői és az esküdtek annyi hasznot húztak a közigazgatásból, amennyit kívántak. Szélesebb körű „polgári bizottságnak" kellett volna ellenőrizni a tanács tevékenységét, azonban ilyen nem működött. A tanács csak 6000 Ft árendát fizetett a kamarának, mint földesúrnak, azonban a lakosságtól 40—60 000 Ft-ot is beszedett. Ennek ellenére időnként adós maradt a járandósággal. Az esküdtek tekintélyes birtokaik után szinte semmit sem fizettek. A nyereséget — Ráby szerint — az esküdtek egymás között osztották fel, vagy a politikai, kincstári és bírói ügyekben illetékes udvari hivatalnokok megvesztegetésére használták. Az egyik tűzvész után a város adóelengedést kapott a királynőtől, azonban a megye behajtotta az elengedett összeget. Ráby problematikusnak látta az erdőhasználatot. Tudomására jutott, hogy a város a téli favágás mellett május hónapban is nagy mennyiségű fát vágatott ki, azután felgyújtották az erdőt. Az egészet véletlen balesetnek állították be. Ráby Mátyás 1784. máj. 8-án beadványt intézett az uralkodóhoz a tapasztaltakról. A császár a helytartótanács útján elrendelte a vizsgálatot, és azt a helytartótanács a megyére bízta. A munkát Földváry Sándor megyei jegyző vezet-e, aki testvéreivel együtt korábban részt vett a szentendrei tanács munkájában is. Földváry szövetséget ajánlott Rábynak, de ő nem fogadta el, hanem Majtényi Imre jószágigazgatóhoz fordult. Majtényi azt ajánlotta, menjen Ráby Bécsbe, és kérje az 1772 évi szerződés felbontását. Mialatt Ráby Bécsben tartózkodott, házát feldúlták és kifosztották. Majtényi Imre jószágigazgatónak bort, 100 aranyat és 2 lovat adtak, ami meggyőzte őt a szentendreiek ártatlanságáról. 71