Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

1 ágyat, függőórát, kis szekrényt, 4 széket, 1 asztalt, 2 padot, 1 ládát, 2 réz, 2 cin lámpát írtak össze.

187 Illics István örökségében 2 nagy fehér asztalt, 1 almáriumot, 2 papírképet, 1 üveges képet,

188 Zarisich János hagyatékában 1 lámpást, 2 tükröt, 1 réz gyertyatartót, 7 üveges képet, 4 fa képet, 7 egyéb képet, 1 kalitkát, 3 ágyat, 1 széket, 3 ládát, 1 padot, 1 almáriumot, 1 fogast, 1 kis asztalt, 2 fa széket, 1 fa ládát, 1 fekete fogast, 3 közönséges fogast, 1 sárga bádog lámpát találtak.

189 Gazdag berendezést írtak össze Ábrahám Patrica 1743-ban készült leltárában is. A lakásban összesen 5 almárium volt. Az egyik fából készült, a ruhák elhelyezésére szolgált. Kettő üvegfalúban edényeket tartottak. Volt ezen kívül 1 fiókos almárium és 1 pohárszék is. Az összeírok ezen kívül találtak 8 bőr széket, 1 üllő^széket, 11 vászon képet, a 12 apostol képét, 1 fekete ágyat, takaróval.

190 Czvetkovics Izsák hagyatékában szintén gazdag berendezés volt. Tükrök, képek díszítették a szobákat, ahol almáriumok, szekrények, asztalok voltak. 15 széket is találtak az összeírok. Ezek közül 4 vörös bőrrel, 4 posztóval volt bevonva, 6-ot sárga bőr borított, 1 keményfából készült.

191 A példákból is láthatjuk, hogy a lakások berendezése két részre oszlott. A használatban levő bútorok száma csekély volt, a gazdagabbak azonban jó néhány olyan tárgyat, berendezést is vásároltak, vagy készítettek, ami már nem a napi célokat szolgálta, hanem a fényűzés jele volt. Az összeírt bútorok nem teljes berendezést adnak, hiszen a vagyon — mint ezt később még látni fogjuk — eloszlott a házastársak között, tehát egy-egy leltárban rendszerint csak az egyik fél tulajdonát sorolták fel. A dísztárgyak a kultikus szokásokhoz kapcsolódtak, és sajátos jelleget adtak az egyébként egyszerű berendezésnek. Megfigyelhető, hogy a nagyobb szőlőkkel rendelkezők, főként a 18. század első felében, nem fordítottak gondot a berendezésre, a lakások díszítése inkább az iparosokra és a kereskedőkre jellemző. A bútorok készítésében, a déli szokásoknak megfelelően, nagy szerepük volt a különféle kidolgozású és színű bőröknek, míg a fából készült bútorok egyszerűsége az asztalosipar fejletlenségére utal. Az egyes ruhadarabok jelentős értéket képeztek. A leltárakban általában kis mennyiségű ruhával találkozunk, de az összeírt holmik rendszerint különleges darabok. A déli országokban vett selyemből, bársonyból vagy más anyagból készült ruhák a szerbek ősi viseletéhez tartoztak. Az összeírok csak a felső ruhákat vették számba, főként az ünnepi viseletet, valószínű ez is a magyarázata a kisebb mennyiségnek. 51