Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

terek vagy az uralkodóhoz fordultak céhlevélért, vagy más városok mestereitől kértek kölcsön artikulusokat, és ilyenkor testületüket a kölcsönadó — rendszerint budai — céhnek rendelték alá. Nem volt szabály, hogy hány mester hozhat létre céhet. Általában 10 volt az átlag, és ennél kevesebb tag esetén több ipar mestereiből vegyes céhek jöttek létre. A testületek között merev határok voltak. A szerbek, magyarok, később a németek külön hozták létre szervezeteiket, és a testületek konzerválták a pusztulóban levő iparokat is. A céhek megalakulásuktól kezdve bizonyos autonómiát élveztek. Nehezítették az újak felvételét, a 18. század elejétől beleszóltak a termelés menetébe, elzárkózásukkal sokszor okoztak problémát a lakosság ellátásában. A céhes szervezetek fennállása szerves része volt a feudális gazdasági életnek. Fejlődésüket azonban az állam kénytelen volt befolyásolni. Az állam célja a feudális gazdasági alapok fenntartása volt, de a lakosság számának növekedése és a szervezetek elzárkózása bizonyos reformok keresztülvitelére kényszerítették. A nemesi törvényhozás is céhellenes volt. 1715-ben — főként a birtokok áruellátása érdekében — eltiltották a céhek legkirívóbb visszaéléseit, a túl magas felvételi díjakat, majd ezt a törvényt 1723ban megerősítve lehetőséget adtak arra, hogy az uradalmak ellátására a kézművesek a céhektől függetlenül dolgozhassanak.

129 Az autonómiát élvező céhek nem sokat törődtek az országgyűlés törvényeivel, sem a felettük álló városi és megyei hatóságok törvényeket megerősítő utasításaival. Ha több község vagy város mesterei közösen alkottak szervezetet, azoknak egyik tanács sem parancsolt. Csak saját kiváltságleveleikben rögzített szabályaikat tartották meg. A céhek modernebb gazdasági elvekhez való alkalmazása céljából az állam minden európai országban kiterjesztette hatalmát a céhek fölé, azok autonómiáját erősen megnyirbálva. A testületek állami ellenőrzésének elve a bécsi udvarban is érvényesült a 18. század folyamán. A feladatot a helytartótanács hajtotta végre, amely 1724-től a céhek felügyeleti szerve lett. Azon az alapon, hogy a céhlevél megadása, módosítása királyi jog, a helytartótanács mint királyi hatóság időnként elrendelte a céhlevelék beszedését és ellenőrzését.

130 Először 1730. nov. 26-án adtak utasítást arra, hogy a kiváltságleveleket a megyék gyűjtsék össze, és azokat lepecsételve küldjék fel a helytartótanácshoz.

131 1761-ben a privilégiumok általános, országos megújítását rendelték el. Ettől kezdve minden céh azonos szövegű kiváltságlevelet kapott. A céhlevelék egyedi sajátosságai eltűntek, a testületek nem határozták meg, hogy a mesterek mit és hogyan termeljenek, hány legényt, inast tartsanak stb. A céhlevelek egysé41