Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

A szőlősgazdák házaikban pincéket, hordó és kád tárolására alkalmas kamrákat létesítettek. A pincés építkezés a 18. században általánossá vált. A legtöbb pincét egyúttal boltként használták, ezért igyekezték telket, házat szerezni a forgalmasabb utakon. A pincékben létesített boltok ügye már az 1770-es években városrendészeti gondot okozott, ezért a tanács elrendelte, hogy ezen üzlethelyiségek fölé boltozatot kell építeni, hogy a baleseteket elkerüljék.

110 Szentendrén nemcsak a helyi birtokosoknak volt szőlőterületük, hanem idegeneknek is.

111 Az említett 1770-es úrbéri összeírás szerint 18 család birtokolt a szentendrei határban szőlőt, összesen 318 kapás nagyságú területen. Az idegen családok rendszerint 5—20 kapás nagyságú területekkel rendelkeztek, mivel nagyobb szőlőparcellát nehezen lehetett volna más település határában rendben tartani, kisebb területek itteni művelése pedig nem volt gazdaságos. Az idegenek szőlőinek nagyságrendi osztódása a következő volt: 1— 5 kapás volt 1 családnak 6—10 kapás volt 5-családnak 11—20 kapás volt 7 családnak 21— kapás volt 5 családnak A meggazdagodó helyi lakosság gyakran vásárolt szőlőt a környező falvakban, mint azt az összeírásokból és a hagyatéki leltárakból is láttuk. Az 1728-as összeírás szerint 6 szentendrei polgárnak volt Pomázon szőlőterülete, 1789-ben 11-nek. Az izbégiek közül 10 család vett Pomázon szőlőt. A szentendreiek közül ebben az évben 34 család rendelkezett szőlővel Pócsmegyeren.

112 A szőlőkultúra kialakulásával együtt megnőtt a kertgazdálkodás szerepe is. Mivel a szántóföldek igen kis terjedelműek voltak, egyre nagyobb részüket ültették be kerti veteményekkel. Már az 1740-es években adatokat találunk arról, hogy a szentendrei kertekben hagymát, dinnyét, káposztát, répát, uborkát termelték, amit a helyi piacon lehetett értékesíteni.

113 A század második felében a bab és a déli hagyományoknak megfelelő dinnyetermelés volt jelentős, de kerti veteménynek tekintették a kukoricát is.

114 A szőlő és a kert gondos művelést kívánt. A munkák a kora tavaszi időszakra és a szüret idejére esték. A lakosság száma nem emelkedett olyan mértékben, hogy a szükséges munkaerőt biztosítani tudták volna. Másrészt nem volt elegendő igásállat sem, ezért a földek tavaszi szántásához is idegen községekből, „pénzes ekéket" kellett fogadni. A szőlőkbe pedig idénymunkák alkalmával rendszeresen jártak napszámosok a környező falvakból, vagy távolabbi községekből.

115 Az idénymunkák alatt az idegen és szentendrei napszámosok száma meglehetősen magas volt. Margaritovics Sándor kb. 80 kapás 35