Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

A SZŐLŐKULTÚRA KIALAKULÁSA Szentendre életében a legfontosabb változás a 18. század folyamán a szőlőtermelés kialakulása volt. Mint láttuk az 1715-ös, 1720-^as összeírásnál a szőlő már jelentős vagyontárgyként szerepelt, még inkább megfigyelhető ez az 1728-as összeírásban. A szőlő nemcsak Szentendre életében vált fontos jövedelemforrássá, hanem a környező területek fejlődését is meghatározta. Öbuda, Pomáz, Vác lakói is főként szőlőtermelésből éltek, de jelentős volt a szőlőkultúra Budán is. Szentendrén 1728-ban 2158 akó, 1744-ben 16 650 akó bort termeltek.

90 A szőlő elterjedésének a viszonylag szűk határ és a lakosság nagy száma volt az oka. A megnövekedett lakosság feltörte a határ magasabb részeit és igyekezett a természeti adottságokat jól kihasználni. A bor jó minőségű vörösbor volt, amelynek erőssége csaknem elérte a budait. A városok közelsége, a szállítási lehetőségek miatt az értékesítés nem okozott problémát. Mint láttuk, 1728-ban a szentendreiek 25947г kapás szőlővel rendelkeztek, ez 1772-re négyszeresére nőtt. Szentendrén és Izbégen összesen 10 970 kapás szőlőt ültettek be az úrbérrendezés idejére. Az úrbérrendezést megelőzően 1772-ben összeírást készítettek a megye szőlőterületeiről. Szentendre vonatkozásában a 18. század második felében ez a legteljesebb szőlőösszeírás a városi területekről, mivel a korábbiak és későbbiek jóval kevesebb nevet tartalmaznak.

91 Izbégen a szőlőterület nagysága 518 kapást tett ki, amely 79 tulajdonos között oszlott meg. A nagyságrendi szóródás a következő: 1— 5 kapás volt 45 családnak 6—10 kapás volt 26 családnak 11 kapás felett volt 8 családnak. Az 1770-es években Izbégen 1 kapásnál kisebb területtel egyetlen család sem rendelkezett, a jellemző szőlőnagyság az 1—5 kapás közti terület volt. A Szentendrénél szegényebb településen a lakosok ennél nagyobb szőlőt nem tudtak szerezni, és a legkisebb parcellával rendelkezők vagy bizonyos fokig kibővítették, vagy eladták birtokukat. Izbégen mindössze 8 családnak volt ebben az időben 11 kapásnál nagyobb szőlőterülete. A maximális birtoknagyság 30 kapás volt, ezen kívül még 3 családnál találtak 20 kapás nagyságú szőlőt az öszszeírók. Szentendrén ezzel szemben a 18. század második felében is a szőlőbirtok mind jelentősebb felhalmozásával találkozunk. Az úrbéri összeírásban a területek nagyságrendi szóródása a következő: 31