Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

Zichy 14 db rókaprémet, 4 vászon paplant, 1723-ban csizmákat, mentéket, tarisznyákat, pokrócokat vásárolt különféle mesterektől. 1725-ben a lakosság nem tudott 2000 Ft-ot fizetni. A fele adót ezért gabonával, bárányokkal váltották meg, és csak 1000 Ft készpénzt adtak.

62 1726-ban a földesúr kért a várostól segítséget. Zichy Péter meghalt, özvegye rossz anyagi helyzetbe került. 1000 Ft előleget vett fel a szentendreiektől a következő évi adó terhére.

63 Zichy Péter egyébként sok adósságot hagyott, ezért özvegye kénytelen volt egy időre megválni Szentendrétől is. 1738-ig a települést — adósság fejében — Jeszenszky Antal birtokolta, aki szintén az 1710-es szerződésben meghatározott járandóságokat kapta a lakosságtól. A Zichyek és Szentendre között nem éleződött ki ellentét. A lakosok tisztában voltak azzal, hogy a szerződések előnyösek számukra, hiszen adójukat egyösszegben megválthatják. A földbirtokos sem méltatlankodott a viszonylag kisebb jövedelem miatt, hiszen — mint láttuk — a szerbek kiváltságainak tiszteletben tartása mellett is lehetősége volt arra, hogy időközönként új szerződést kössön, és feljebb emelje a járulékot. A Zichyek helyzetét a 18. század első felében Szentendrén a birtokperek nehezítették. A pilisi apátság már 1631-ben sérelmezte, hogy a komáromi várkapitány az 1615 óta folyó per ellenére nem adta vissza a települést az apátság tulajdonába. Egyelőre Kollonich Lipót utasította el a kérést azzal, hogy az egész terület a komáromi kapitánysághoz tartozik. 1712-ben az apátság ismét bejelentette igényét, ezúttal Zichy Péternek. Ekkor sem ért el eredményt, mivel az uralkodó — mint említettük — 1712-ben megerősítette a Zichyek szentendrei jogait. A vita 1744—1748-ban újult fel. 1746-ban tanúkihallgatásra került sor. Szentendre lakói egyértelműen kiálltak Zichy mellett. Azt vallották, hogy a komáromi várkapitányon és jogos utódján, a Zichy ekén kívül soha más földesuruk nem volt, soha senkinek nem adóztak. Mivel a megkérdezettek vagy elődeik 1690 körül telepedtek le, vallomásuk megfelelt az igazságnak. A másik per Muslay Simon Antal örökösei ellen folyt. 1697-ben a terület újratelepülése után az örökösök bejelentették, hogy igényt tartanak a korábban nekik adományozott kúriákra, és mint az I. fejezetben említettük, ekkor felülvizsgálták a Muslay család pilisborosjenői és szentendrei birtoklását. Az örökösök azt sérelmezték, hogy a szerbek a területet feldúlták, és főként azért emeltek panaszt, hogy Zichy István gróf az egész települést birtokba kívánja venni, holott annak egy része őket illeti meg. A vizsgálat nem vezetett eredményre, az örökösök kérését ekkor még figyelemre sem méltatták. Hasonlóan nem érkezett válasz az 1719-ben a kancelláriához írt levelükre sem. Vas megyében, a Muslay 19