Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

irodalomban eléggé elterjedt, 33 középkori forrásokkal azonban nem lehet alátámasztani. Brankovics Szentendrén nem szerzett birtokot. 1659-ben I. Lipót a komáromi uradalmat és benne Szentendrét Zichy István győri kapitánynak adta el, 34 azonban Zichy a török uralom miatt nem tudta birtokba venni. 35 A 17. század második felé­nek adóösszeírásaiban a falu az alábbi adatokkal szerepel: 1661-ben 2 porta, 1668 — 1, 1683 — %,» 1685—1686-ban lakatlan. 37 A település és környéke középkori topográfiai képe a következő­képpen rekonstruálható: 1652 előtt a szentendreiek pomázi, kalászi és szentéi földeket fog­laltak el jogtalanul. 1652-ben és 1657-ben rögzítették a határt, 38 amely a maival megközelítően azonos vonalon haladt: Szentendre határa a Dunánál a „Mester rétye"-nél a Bolhavár (római kori őrtorony maradványa) fölött kezdődött, a Tó (a mai Tófenék) közepén haladt a Kőhegy oldalára. A Kőhegytől tovább a Hidegforráshoz (a mai Cseresznyés-árok forrása), a Sikárosi patakhoz (a mai Jóvízű-patak), a Hidegforrás hegyhez (valószínűleg rossz a sorrend!), a Barát rét felső végéhez, végül a Solymoshegyre (a 18. sz.-i Somos, mai Somfej hegy) ért a Pomázzal közös határ (2a, b, 3a, b és 4. kepék). 39 Szentendre belterületének helyrajzára egy 1697. évi vizsgálatból következtethetünk. Még 1567-iben Miksa császár Simon Antal komá­romi naszádos vajdának adott három elhagyott nemesi telket, ame­lyek Kocsis Ferenc, Deák Zsigmond és Tóth Milklós magtalan halálá­val szálltak a királyra. 40 Simon Antal leszármazottai inkább a Mus­lay nevet használták. 1697-ben a család borosjenői (Pilisborosjenő) és szentendrei birtoklását vizsgálták. 41 Lukács Pál tanú elmondta, hogy a családnak 3 kúriája volt Szentendrén jobbágyokkal együtt, akik Muslay Barnabásnak adóztak. Később a török alatt 5 jobbágy volt, akik elpusztultak. Muslay Péter közben elzálogosította birtokát a ko­máromi Földes Andrásnak, a jobbágyok, míg éltek, neki adóztak. Majd 9 évig (1690 előtt) lakatlan volt a falu, utána a szerbek tele­pedtek le itt. Lukács Pál a tanúkihallgatást végző megyei hivatal­nokoknak utcáról utcára járva beszélte el, melyik ház kié volt. Az 1. ház telkén Polika Mihály, Muslay Barnabás jobbágya lakott. Ak­kori alsó szomszéd Tóth István Zichy-jobbágy háza, a felső szomszéd Bartos Balázs Muslay-jobbágy volt. A 2. ház fundusán Bartos Ba­lázs lakott, б meghalt. E két ház telke régen egész a patakig (Bük­kös patak) ért el. A 3. ház: Muslayék fundusán lakott régente a falu (református) prédikátora. Ez a telek a szerb pátriárka rezidenciája mellett volt. A prédikátor helyett a falu lakói fizették az adót a Muslay családnak. A 4. házban néhai Biny Mátyás, Muslay-jobbágy lakott. Az 5. házban Barics Jakab Muslay-jobbágy lakott, aki szin­tén meghalt. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom