Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)
1. SZENTENDRE VISEGRÄD FENNHATÓSÁGA ALA KERÜL 1318. jún. 29. I. Károly király a veszprémi egyház szentendrei birtokát, amely eddig püspöki udvarház volt, mivel Visegrád közelében fekszik, s a vár ellátása szempontjából nélkülözhetetlen számára, fát szállító hajó- és szekérvámjával, malmaival, szőlőivel, szántóival és egyéb tartozékaival, továbbá a Kechkezygeth 432 nevű szigetet, a váci Mária monostor előtti Tana-nak nevezett dunai viza-halászóhelyet, a Rusd szigeten, 433 a Waachrewy 434 falu körül dél felől fekvő két ekealjnyi 435 szántót a hozzátartozó kaszálóval — a káptalan beleegyezésével — átveszi István veszprémi püspöktől, helybeli örökös ispántól és királynéi kancellártól, és Visegrád várához csatolja őket, s — báróinak a tanácsára — cserébe adja értük neki és püspökségében utódainak a zalamegyei Newygh völgyében fekvő Szenitjakab, Herend és Thogyon falvakban lakó udvarnokait és más conidiitionariusait 436 földestől és birtokostól, kötelezve magát, hogy a püspökséget az esetleges támadókkal szemben б és utódai 'megvédik, visszavonván a IV. Béla király utáni időben e részben tett adományokat, mivel az ilyen coniditionariusokat, akik conditio jukból kifolyólag a király napi élelmezését tartoznak biztosítani, az ország szokása szerint a királyoknak, valamint az ország báróinak és nemeseinek a határozatából elidegeníteni és conditiojuktól elvonni nem szabad és nem is lehet; az elcserélt földek egyházi jogaira és tizedeire vonatkozólag pedig kijelenti, hogy azokat a jövőben is a veszprémi püspökök, főesperesek s a szentendrei egyház magisterei illetve rectorai 437 részére tartja fenn. Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301—1387) Bp. 1953. 96. sz. 125
