Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

A vasútépítés az idegenforgalom, a turizmus fejlődését is elősegítette. Nemcsak arra volt lehetőség, hogy az elszegényedett szőlősgazdák a fővárosba utazva munkát találjanak, hanem a budapestiek is könnyen kiutazhattak a szép fekvésű városba. Ott gyakran nyaralókat vásároltak, meglátogatták az egyre inkább érdekességszámba menő templomokat, szerb vendéglőket, ódon borpincéket. A Budapest vonzáskörzetébe került városba megindult az új betelepedés. 1887-ben a városi tanács szabályrendeletben határozta meg a város kötelékébe történő felvétel módját.

426 1889-ben kiadták a Szentendrei Futárt, amely a budapesti nyaralókat tájékoztatta a város eseményeiről, mulatságairól. Az 1870—1880-as években a társadalmi struktúra átalakulásával lassan megerősödött az értelmiségi réteg. Az összes iskolakötelesek száma 1878-ban 510 fő volt, ezek között ténylegesen iskolába került 328. A felekezetek között már a katolikusok vezettek, itt 338 volt az iskolára kötelezett gyermekek száma.

427 A görögkeleti vaUás a 19. század végére már háttérbe szorult. 18864)an Izbégen görögkeleti iskolát akartak létesíteni, azonban olyan döntés született, hogy itt a gyerekek nincsenek sokan, és 1888-ban megszüntették az építkezést.

428 1888-ban ismétlő iskolát szerveztek, amelyben a foglalkozásokat csütörtökön és vasárnap tartották.

429 1888-ban többen jelentkeztek azzal a kéréssel, hogy óvodát kell létesíteni. A városi tanács ezt társulás formájában kívánta megoldani.

430 Az értelmiség szerepének megerősödését jelzi a polgári egyletek megalakulása is. Már az 1870-es években volt a városban Casinó, az egyes vallásfelekezetek részére temetkezési egylet. 1881-ben dalegylet, 1883-ban tűzoltóegylet, népnevelési ösztöndíjegylet, 1886-han keresztény önsegélyező és fogyasztási egylet alakult.

431 Az 1890-es évektől a város a megváltozott lehetőségeknek megfelelően új fejlődésnek indult. Az 1690—1890 között eltelt 200 év a város történetének az a szakasza volt, amely a mai Szentendrét a maga pompájában megteremtette, szűk utcáival, egymásra épült házaival, templomaival, és a gazdaságot tükröző összes elemeivel. Az ittmaradt és a bevándorló szerbekből, németekből kialakult lakosság tudott alkalmazkodni a természet által kínált lehetőségekhez, belső problémáktól ugyan nem mentesen, de meg tudta teremteni az önálló városfejlődés lehetőségét. Bár a hagyományos szőlőgazdaság bomlása a város létfeltételeit megváltoztatta, mindazok az emlékek és hagyományok, amelyeket a 200 éves fejlődés idején létrehoztak, a város további sorsát a mai napig befolyásolják. m