Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

— napszámos: 5 férfi 5 nő 2 fiú — tanonc: 16 éven felüli: 16 férfi 1 nő 16 éven alul: 33 férfi

409 A Takarékpénztár tőkéje az 1880-as években elérte az 50 000 Ft-ot. A kereskedők száma 18864эап 47, 1890-ben 38 volt.

410 Az iparosok működését bizonyos területeken a városi tanács külön rendelkezésekkel szabályozta. 1884-iben a kéményseprőiparról és a zsibárus mesterség gyakorlásáról készült szabályrendelet.

411 1886ban szabályozták a fogadók, vendéglők, kávémérések működését, ami a vendéglátóipar helyzetének rendezéséhez járult hozzá. A városban megforduló egyre több idegen igényelte e szolgáltatásokat, és a régi kereskedelmi hagyományok alapján vállalkozó kedv is volt kisebb-nagyobb üzletek megnyitásához.

412 1888-ban szabályozták a dunai kikötő és rakpart használatát. A város területén állomásozó hajók után díjat szedtek, ami a városnak jelentős bevételi forrást jelentett.

413 Rendezték az erdők kezelését is. 1884-től a megyei törvényhatóság erdőtiszteket alkalmazott, akik Szentendre területén is illetékesek voltak. A megye figyelemmel kísérte az építőanyag és tűzifa árának alakulását, a favágók fizetését, az erdőőrök munkáját.

414 1890-ben rendelkezés született az utcák kövezéséről, tisztántartásáról, amit a városrendezési szabályrendelet követett. 1889-ben meghatározták, mennyi javadalmazást kérhetnek a tisztviselők, ha a lakosságnak különféle szolgáltatásokat végeznek (pl. adásvételi szerződések, hagyatéki leltárak készítése stb.). Dumtsa Jenő, a város első polgármestere jól látta el feladatát. Igyekezett szabályozni a gazdasági élet különféle területeit, rendezni a város jogi helyzetét az uradalommal szemben. Javult a viszony Szentendre és Izbég között is. Tevékenységének első éveiben Dumtsa Jenő 1884-ben szorult helyzetbe került. Különféle rendelkezések értelmében a városban a hús-, bor-, pálinkafogyasztás adóköteles volt. 1884-ben a pénzügyigazgatóság engedélye alapján a borfogyasztási állami adót kibérelték, a lakosság azonban szembekerült a bérlővel. 1884. jan. 3-án zendülés volt Szentendrén, és a helyi rendőrkapitány nem volt képes rendet teremteni. A pénzügyigazgatóság kérte a polgármestert, hívjon vármegyei csendőrséget, azonban Dumtsa Jenő erre nem volt hajlandó. A bérlővel szemben fellépett a pomázi és az izbégi lakosság is. Izbégen jan. 1-én félreverték a harangokat, és kiüldözték a bérlőt. 116