Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

lesleges vizet csatorna segítségével vezették le. 393 1886-ban rendez­ték a Cseszma nevű forrás környékét is. A forrás vize egy kerten folyt keresztül a Dunába, és a kert emiatt elmocsarasodott. A forrás­víz számára szintén csatornát építettek. 394 A patak szabályozásával, a mocsarak lecsapolásával a lakosság a termőterületet igyekezett növelni, hogy a szűk határban a fejlődés és terjeszkedés legalább ebben az irányban biztosítható legyen. A munkák befejezése után a hegyekből lezúduló víz nem veszélyez­tette a szántókat és szőlőket, a Dera-patak nádasai helyén pedig virágzó kertgazdaságokat lehetett létesíteni. A VÁROS JOGI HELYZETÉNEK RENDEZÉSE A polgári forradalom utáni években Szentendre továbbra is a ka­mara birtoka volt. Az 1853-ban kiadott úrbéri pátens azonban fel­vetette a kamara mint földesúr és a város kapcsolatának rendezé­sét. 1853-ban a tanács úgy döntött, hogy mivel a városban nem vol­tak jobbágyok, nem kell úrbéri pert indítani. 1857-ben a kamara kép­viselője méltatlankodott, hogy nem került sor az úrbéri kérdés ren­dezésére, pedig ha nem is tartoztak a szentendreiek szolgáltatások­kal, néhány kérdést rendezni kellett volna. Egyik probléma az er­dők használata volt, amely a feudális normák szerint történt, másik pedig a közös legelő ügye, amit az uradalom és a város egyaránt használt. 18594эеп végre döntés született a felvetődött kérdések el­intézéséről, és mérnököt küldtek ki, aki a határvonalak meghúzá­sához felmérte a város határát. 395 A térképezési munka elhúzódott. Az időközben fellángolt vitában a megyei úrbéri törvényíszék először a városnak adott igazat. Az volt a véleményük, hogy ha Szentendre nem volt úrbéres, az erdők és legelők ügyével sem kell foglalkozni, minden a városé lehet. Azonban az uradalom képviselője ebbe nem nyugodott bele. 396 1865-ben azt kérték a várostól, hogy az erdő- és legelőhasználat, valamint a korábbi árenda megváltására fizessenek 60 000 Ft-ot. A tanács beleegyezett a követelésbe, és még a kamatok fizetésére is ígéretet tett. 397 1882-ben még mindig 50 000 Ft volt az adósság, és a kérdés rendezése lassan haladt előre. 1886-ban 44 000 Ft-tal tartoz­tak. Ekkor került sor az örökváltsági szerződés megkötésére. 398 A vá­rost kötelezték, hogy egy éven belül — kölcsön segítségével — fizes­sék meg a 44 000 Ft-ot, és ezzel minden további tartozásuk megszű­nik. Lemond az uradalom az erdőkről és legelőkről is, valamint a 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom