Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

— beltelek 700 hold — út, vízmosás.

379 A szántóföldek és rétek a Duna közelében helyezkedtek el, ezek talaja homokkal vegyült agyag volt. A nyugat felé emelkedő részt köves, fekete agyag borította, majd a hegyek aljában sárga agyag rakódott le. A kötött talajon a szőlőművelés kapott vezető szerepet a, 19. század második felében is, azonban a szűk határban a szőlőterületek egyre inkább a magasabb, köves domboldalak felé terjeszkedtek. A szántókon búzát, rozsot, árpát termeltek, azonban a termés most sem volt a lakosságnak elegendő. Az állattartás kiterjesztését a szűk legelők akadályozták. Az erdőkben a lakosság a korábbi gyakorlatnak megfelelően jutott tüzelőhöz. A szőlőkultúra változáson ment keresztül. Míg a 18. századiban főként vörös bort termeltek, a 19. század második felében már meghonosították a fehér borszőlőt is. Mindkettő kitűnő bort adott, aminek minősége ekkor már elérte a budait. A magas domboldalakon minden szőlőfajta bőven termett, évi 40 000 akó bor volt a termés. A szőlőket könnyű volt művelni, azonban ártottak nekik a gyakori fagyok, a nagy szárazság. A területet a 19. század második felében is a szegényebb szentendrei lakossággal műveltették, azonban tavasszal Trencsénből, szüretkor Zólyom megyéből jöttek munkások. Ezek a szőlő és bor szállításával is foglalkoztak. A gazdák a munka menynyisége szerint kötöttek velük egyezséget. Az erdőben az ölfák kivágásához és elhordásához a helyi lakosokon kívül a pilisszentlászlói, szigetmonostori, tahitótfalusi és dunabogdányi fuvarosokat akalmazták. A házaknál szolgáló cselédek a környező községekből jötték Szentendrére. A helyi lakosság Pestre vagy Budára költözött, ha cselédnek állt. A szőlők és szántóterületek esetében a birtokos változások gyakoriak voltak. Szőlő mindig volt eladó. A jó területeket szívesen megvették a helyi lakosok is, a gyengébbeket legfeljebb az idegenek vásárolták. Szentendrét a fővárosból a Dunán, hajón lehetett megközelíteni. Az 1870-es években Pestre napi hajójárat volt, Óbudáig pedig társaskocsi közlekedett. A pestiek szívesen kijártak a szép fekvésű városba, és a 19. század második felében elvétve kisebb házakat is vásároltak nyaraló céljaira.

380 A lakosság száma az 1850nes években megnövekedett. A polgári forradalom után meginduló általános gazdasági fejlődés következtében nőtt a betelepedők száma. Fényes Elek 1850-foen 3600-ra tette a város lakóinak számát, ami 1857-ig 426 l-re növekedett, 1870-ben pedig 4683 fő volt a lakosok száma.

381 Az 1850—1860-as években az 108