Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

mérése a bérlők, azaz a mészáros céhtagok kizárólagos joga. A város többi lakosai sertés-, juh-, borjúhúst maguk is mérhetnek, azonban bizonyos összeget kell fizetniük a mészárszékek bérlőinek.

332 18484эап a marhahús árával kapcsolatban merültek fel problémák. A szarvasmarha ára ingadozott, ezért a szentendrei tanács kérte a megyét, hogy a hús árát időnként a helyi (viszonyoknak megfelelően módosíthassák. Ebbe a megye beleegyezett, azonban a mészárosok tiltakozása miatt nem lehetett végrehajtani. A mesterek attól féltek, hogy a városi tanács megfosztja őket a haszontól, ha alkalmanként olcsón tudtak szarvasmarhát venni. Az állatok ára azonban annyira ingadozott, hogy 1849-ben maguk a mészárosok panaszkodtak a megyénél. A szarvasmarha ára hirtelen felszökött, és a húst kénytelenek voltak szabott áron értékesíteni. A változtatásba most azonban sem a városi tanács, sem a megyei törvényhatóság nem egyezett bele azzal, hogy most már tartsák magukat a szabott árakhoz, ha egy évvel korábban nem engedték a módosítást.

333 1849. febr. 19-én ismét bérbe kellett adni a mészárszékeket, mert a korábbi szerződés lejárt. Olyan döntés született, hogy a húst a megye által szabott áron kell értékesíteni, amit fontonként 1 krajcárral emelhetnek fel. Amennyiben a városban külön limitáció lesz, ahhoz tartsák magukat, addig pedig a megyei érvényes.

334 1849. júliusában a megyében megszűnt a hús limitációja is, és ettől kezdve a mészárosok és a város szerződése kizárólag szentendrei üggyé vált.

335 VÁROSIGAZGATÁS A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A szentendrei közigazgatás a 19. század első felében a korábbi állapotokhoz képest alig változott. A város jogi helyzete megfelelt a mezővárosi viszonyoknak, és a 18. századi szerződéseik értelmében a település lakói a továbbiakban is kiváltságokat élveztek.

336 A közigazgatási és bíráskodási ügyeket — a koíábbi gyakorlat szerint — a városi tanács és az esküdtek intézték. Az esküdtek testülete — a többi mezővárosokhoz és a szabad királyi városokhoz hasonlóan — kiszélesedett, és mind jobban elvált a városi tanácstól. 1837. novemberében a vármegyei törvényhatóság elrendelte, hogy az esküdtek, azaz a választott község üléseit a városi tanács üléseitől külön kell tartani.

337 Ettől kezdve a városi tanács egyes ügyeket 99