Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

I. fejezet SZENTENDRE TÖRTÉNETÉNEK DOKUMENTUMAI AZ ÁLLAMALAPÍTÁSTÓL A TÖRÖK KOR VÉGÉIG Több nép és kultúra váltotta egymást ezen a településre alkalmas helyen. Tárgyi emlékek bizonyítják az újkőkor emberének megjelenését, majd ezt követően minden régészeti kor népe nyomot hagyott ezen a tájon. Emlékeivel kiemelkedő jelentőségű a római birodalom jelenléte. Katonai táborának (Ulcisia castra — Római sánc u.) romjait a betelepülő magyarok is látták. A város 10—17. századi történetére vonatkozó források kivonatos ismertetését adjuk közre az alábbiakban. I. István király 1009-ben a veszprémi püspökségnek adományozott egy falut Visegrád megyében. A falu a Duna mellett fekszik, s jobb oldalán az Apurig nevű patak folyik a Dunába.

1 Karácsonyi János általánosan elfogadott véleménye szerint ez a falu a később is veszprémi püspöki birtokként szereplő Szentendrével azonos,

2 az Aporügy (Apurig) patak pedig a mai Bükkös-patak volt. Ez a víznév Györffy György szerint Apor vezér (Taksony hadvezére a 10. sz. 2. felében) nyári szálláshelyének emlékét őrzi.

3 A helységet először 1146-ban nevezik meg: II. Géza a veszprémi püspök szentendrei udvarházában [in curia episcopali S(ancti) Andreáé secus Danubium] állított ki egy oklevelet.

4 1240-ben ismét említik az udvarházat egy itteni oklevélkiadás kapcsán.

5 1226—1320 között a püspökség pilismegyei főesperességének székhelye Szentendrén volt,

6 minden valószínűség szerint a föntebb említett udvarházban. 1295-ben István, a pilisi cisztercita kolostor apátja bérbeadta Beka9