Mazányi Judit (szerk.): Fény-Kép. Nagy Barbara - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 35. (Szentendre, 2012)
REJTETT FÁK Először az élő fa, majd kivágva, elterül, mint egy áldozat Már holt falapok lógnak, a hátlapját nem láthatod Hol rejtve ezerszemű rügyek hajtanak ki, éltető csirák A fa elhagyta burkát, lapos testté vált Általad újra termő lesz, kitárja belsejét Majd fekete burokba zárod, mely elnyelő, belső dimenzió A végső forma, az éjszaka palástja Fent és lent egybeolvad A föld mélyébe telepszik sötét égbolt Zárt barlangjában érezzük a végtelent Mozaikábrák körülpántolt zárt világa Lebegő üresség és ólomnál is súlyosabb teher A fekete komor szépsége elnyel Vákuum, megmagyarázhatatlan vágyak sötétsége Áthatolhatatlan függöny, sötét tükröződés Mégis... tele apró hasítékokkal, fosztó szövedék A holt fába vájt jelek lüktető élete A fa belső áramlása által kap formát Görcsös keménysége örvényt diktál Most ágak, lombok, termő virágok, gyümölcsök nélkül így kiterítve, gyökértelenül új életre kel Új áramlások lüktető keresztmetszete Megmetszve, néma érlelődésben Védve, bevonva a feketeséggel és megdermedt rajzolatokkal A geometria rendje által egyesíti a különböző világokat A rejtett ritmusokat, áramlásokat egy rendszerbe foglalva Az Ideák világát tükrözi, törvénnyé változik minden ábra A négy őselem vegyül az örvényben, áramlásban, a rejtett geometriában A megdermedt felület, a hasított holt anyag újra lélegezni kezd Mintha öröktől fogva léteznének, megkövült lenyomatok az idők kezdete óta Egymásból kibomló, egymásba torlódó utak, csillogó fekete palatáblák Mintha a föld mélyéből felhozott, felfejtett üzenetek lennének A megsejtett ideát kell kihámozni Isten rejtett világához közelítve Fény és árnyék horzsolja egymást Százezer apró mozdulattal a fa erezetébe gabalyodva és azáltal vezetve Százezer metsző lendület, majd megtorpanás A gyalult némaságba hasadó sötét repedések Kivágott fekete darabkák az éjszakából Peremén a szeletekre vágott fény Sötétség és világosság időtlen ráncai Fény és árnyék összefonva, mélységből ki, majd mélységbe haladva folyamatosan A legvilágosabb és legsötétebb találkozása Nem láthatsz fekete burkon túl Csillogó feketeszén, selymes fényű grafit, megkeményedett aszfalt Holt-tenger kövülete Feketeségbe burkolt sejtelem Megszámlálhatatlan pillantás, megszámlálhatatlan mozdulatban A fatáblák őrzik titkukat Gaál József
