Istvánkó Bea - Juhász Anna - Mélyi József (szerk.): MalomKörzés. A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak kiállítása. 2012. szeptember 15 - október 28. MűvészetMalom Szentendre (Szentendre, 2012)

körbe-körbe csapon kívül és belül költői vízgyűrűt eredmé­nyezve. Szabó Ottó munkája is valahol a kiborg, a ready­made és a táblakép háromszögében helyezhető el. Talán nemcsak a funkció, hanem az üzenet szempontjából is fon­tos, hogy a Tiszta vizet a pohárba! esetében a falra instal­lált óriás csapágyon nem boroskupáról boroskupára, ha­nem söröspohárról söröspohárra köröztethető a víz. A Csap­hoz hasonlóan végtelen körforgás és ismétlődés jellemzi ezt is. Ellentétes irányú körmozgásokkal, fals emlékekkel és filmes utalásokkal játszik Hitter Magdolna Elképzelt test­vére. A posztamensbe épített autókerék vertikális mozga­tása filmmé pörgeti a ráillesztett lapocskákat. Az így lepergő loopban egy játszótéri körhinta forog horizontálisan, rámutatva a filmnézési és -vetítési szokások háttérbe szorult, észrevétlen, ellentétes mozgásaira. Üres ülések haladnak monoton egymásutánban újra- és újrakezd­ve a kört. A malom zöldesfehér fényében sétálva azon is elgondolkod­hatunk, hogy nemcsak a megjelenített formák és témák, hanem az egyes grafikai eljárások is sok esetben kör­mozgáson, hengerelésen alapulnak. Fábián Erika Kőember­­sorozata a litográfia munkamódszerén túl egy személyes emléket jelenít meg. A hajlékony tornászlány kővé dermedt kőnyomat-teste az alkotó saját be nem teljesült vágyát is ábrázolja. Méry Beáta szitanyomat-sorozata, a Feltárás kör alakú képkivágatokat ábrázol az őszi betakarítás jele­neteiből. Az évszakok körforgására reflektáló képekben az identitásától megfosztott ember is ott kuporog. Kis ka­csokkal kapcsolódik ebbe az élő, lüktető, dinamikusan vál­tozó masszába, visszatérve újra a természet körforgásába. A fűrészgépek terét elfoglaló kiállítás bizonyos nézőpontból elődjéhez, a fűrésztelephez hasonló mechanizmusok sze­rint működik: a gépek és az anyagok körforgása ez alkalom­mal a műtárgyak és a jelentések körforgásává válik. Az ön­álló egységek több szinten egybe kapcsolódva hajtják egymást, hogy végül egy közös értelmet hozzanak létre. A működéshez azonban mindkét esetben szükséges az emberi beavatkozás. A munka beindításához - legyen az akár fizikai, akár szellemi - személyes segítséget, odafi­gyelést és jelenlétet igényel mindkét rendszer. Mucsi Emese

Next

/
Oldalképek
Tartalom