Istvánkó Bea - Juhász Anna - Mélyi József (szerk.): MalomKörzés. A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak kiállítása. 2012. szeptember 15 - október 28. MűvészetMalom Szentendre (Szentendre, 2012)

Átalakulás - Hová lett a papír, a vászon és a kő?

Ahogyan a famegmunkálás átalakult, új technikák, új gépek vették át az emberi erő szerepét, úgy gyűrűztek be a képzőművészetbe is az újítások. Az Átalakulás szekcióba sorolt munkákat a szokatlan anyaghasználat és újfajta formai megoldások jellemzik.

Fodor Dániel János Talán a tojások? című művében törött, üres tojáshéjakat látunk, melyek közelebbről megnézve fényképeket rejtenek magukban. A művész a tojások belsejét kente be fényérzékeny emulzióval, így exponálva a képeket. Fodor munkája új anyagok keresésének folyamata, kísérlet a fotó hordozójával. A papír vagy vászon helyett használt tojáshéj kitágítja a „hordozó" felület határait. Eközben a tojás megszűnik ideális, egész formájában és teljességben létezni, hiszen a teteje letört, a belseje üres, de helyébe kerül a megannyi apró fekete-fehér fénykép, amelynek alapanyaga és egyben védőburka a törékeny tojáshéj.

Horváth Tünde Mászkáló lényei először csak vázlatokként léteztek, majd egy számítógépes program keretein belül három dimenzióban, később pedig fizikai valójukban is, szobrok formájában keltek életre az Epreskert egyik műtermében. A művész a lényeket tartó faállványzaton belül is időnként áthelyezi őket, folyton változó összképet teremtve. Horváth Tünde munkája részletesen bemutatja, hogyan juthatunk el egy ötlet megszületésétől a teljes megvalósulásig. A szobrász fontosnak tartja a gyakorlati alap meglétét a számítógépes tervezés során; munkájával azt a célt tűzte ki, hogy e programok felhasználóit közelebb hozhassa a kortárs művészethez.

György Irma munkájában Antony Gormley angol szobrászművész munkájára reflektál, amikor körülbelül 20.000, damillal összefűzött fugakeresztből életnagyságú ülő emberi alakot formált. A szokatlan anyaghasználat által, a fugakeresztek szúrósságától és kiterjedésétől az amúgy összekuporodó, statikus figura mozdulatra késznek tűnik. A fugakeresztek elvesztik önállóságukat, formájuk az emberi alakhoz igazodik, és a megannyi apró részlet egy egésszé áll össze.

Pálinkás Bence György Leolvasás című művében valódi képpé alakít egy számítógép által generált technikai ábrát, egy QR kódot. Ez a mobiltelefonnal olvasható kép, más képekkel ellentétben csak egyféleképpen dekódolható, az üzenet csak egyféleképpen olvasható. Egy klasszikus technikával készült szénrajzból radírozza vissza a kódot: ahogy a folyamat során fogy az eredeti képi információ, úgy telítődik a mű szöveges üzenettel. Pálinkás egy költő portréját rajzolta meg, és a portrét a költő egyik versrészletével írta felül. A részlet egy önarckép, tele asszociációkkal. A teljes versből az is kiderül, hogy a költő egy őt ábrázoló port-