Istvánkó Bea - Juhász Anna - Mélyi József (szerk.): MalomKörzés. A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak kiállítása. 2012. szeptember 15 - október 28. MűvészetMalom Szentendre (Szentendre, 2012)
Nyersanyag/Erdő Karácsony előtti hirdetés: „Az illékony örömért ne vágjanak ki egy fát! Válasszon ön is cserepes fenyőt karácsonykor, hiszen az illat és a hangulat igazi, aztán a növény visszatérhet az övéihez." - Az „övéihez" szó szíven üt; a fa visszatérne az „övéihez" - ha hagynánk, ha nem vágnánk ki, díszítenénk föl üveg és műanyag csecsebecsékkel. Ha nem szállítanánk be a fűrészmalomba, ha nem aprítanánk, darabolnánk rönkökre, szeletelnénk deszkákra és lécekre, ha nem gyalulnánk gyufaszálra és fogpiszkálóra. Míg a nyersanyag-rönkök további felhasználásra a malomba érnek, az övéi az erdőben várják vissza. A kiállítótérben úgy tűnik, mintha a fák Takács Lídia fény- és árnyékpászmákból épített idilli környezetébe vágynának vissza. Elmosódó, édeni világot vizionálnak, miközben becsúsznak a vaskarikás, csapos nagy vasfűrész alá. Övéikről az álom puszta ábránd marad, fátyolos látomás. A fűrész becsapódása előtt hirtelen hangok szűrődnek a fa tudatába, madarak hangjai, melyek egykor ágán pihentek. Az erdő önálló rendszer. Fák, csillagok, állatok és füvek; flóra és fauna, ragadozók és zsákmányállatok szimbiózisa. Tisztásain nappal erős, éles fény világít, az ágak között délben is szűrt homály, éjszaka sötét borul; pihen a természet is. A madarak ekként meg vannak zavarodva, amikor az erdő szélére sodródva az ipari-városi környezet beszippantja őket. Budapesten, az ecetfák árnyékában szokatlan hónapokban és napszakokban is hallani madárcsicsergést. Ez azért lehetséges, mivel a madarak megszokott bioritmusát teljesen felborítják az olyan mesterséges tényezők, mint a város éjszakai fényei. Molnár Judit Lilla installációja éppen erre a problémára reflektál, szignaletikus rendszerek mentén. Ádám Zsófia Időcsomó sorozata fák belsejébe vezet. Az évgyűrűkhöz, amiket csak akkor láthatunk, ha a fát már kivágtuk, előtte csak magasságából, törzsének, ágainak és gallyainak méretéből, számosságából következtethetünk korára. A sorozat befordított családfa-az évgyűrűk koncentrikus körein belül emberalakok, mind külön világ. A három képen a fába belevesző emberek egyre fiatalabbak, egyre többen vannak, ezzel érzékeltetve a generációk folytonos körforgását, feltűnését, majd letűnését, és végül eltűnését egy olyan világba, melyből létrejöttek. A kör bezárul. Kapronczai Evelin balzafalemezt éget, csiszol, pácol, így alkot fiktív tájat, teret. Megyik János műveit idéző minimalizmussal teremt széles horizontot. A milliméter-vékony lemezeket meggyújtja, hagyja, hogy megegyék, parázsolják a lángok a lapokat. A tűz épít, a tűz pusztít. A nyári kánikulában folyamatosan halljuk, hogy erdőtüzek dúlnak a Mediterráneumban, Olaszországban, Horvátországban, Görögországban. Többnyire annyit fogunk fel a híradásokból, hogy
